Szeretőm igaznak látszik

A Wikiforrásból
← Én is voltam, a mi voltamNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Szeretőm igaznak látszik
Szomorú hirt hoztak nekem nem régen (1) →

Szeretőm igaznak 1átszik,
De csak akkor, mikor játszik;
Szembe szeret, titkon gyaláz,
Mások előtt földig aláz.

Ollyan az én rózsám teste,
Mint szép holdvilágos este;
Térdig a sárba állanék,
Mégis reá kacsintanék.

Ha kiállok az utczára,
Barna deáknak módjára,
Hányom, vetem szemeimet,
Mig belátom az enyimet.

Barna leány, bazsarózsa!
Nem vétettem neked soha;
Hogyha vétettem valaha:
Megbocsáss gyenge viola!

Meguntam már a gyaloglást,
Sáros-Patakon a járást:
Szállj már szivedbe, és szeress,
Mások előtt ki ne nevess.