Szentivánéji álom/Második felvonás, 1. szín

← Első felvonás, 2. szín

Szentivánéji álom
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
(Második felvonás, 1. szín)

Második felvonás, 2. szín →

1. SZÍN Erdő Athén közelében Egy tündér és Puck jőnek szembe	SCENE I. A wood near Athens. Enter a FAIRY at One door, and PUCK at another.
PUCK Hohó, szellem! hová mégy?	PUCK How now, spirit! whither wander you?
TÜNDÉR Hegyen át, völgyön át, Tüskön-bokron keresztül, Berken át, kerten át, Tűzön-vízen keresztül, Járok, hol madár se volt, Sebesebben mint a hold. Tündér királyné az asszonyom, Fűre gyöngyét én harmatozom; Testőre a sok kankalin, Aranyköntöst reájok ád, A pettyek rajta: mind rubin, Azokba rejti illatát. Most itt nehány csöpp harmatot szedek, S gyöngyűl akasztom a kikircs fülébe; Jó éjt, rüpők szellem: én már megyek, Mert jő királyném és tündéri népe.	FAIRY Over hill, over dale, Thorough bush, thorough brier, Over park, over pale, Thorough flood, thorough fire, I do wander everywhere, Swifter than the moon's sphere; And I serve the fairy queen, To dew her orbs upon the green. The cowslips tall her pensioners be In their gold coats spots you see; Those be rubies, fairy favours, In those freckles live their savours; I must go seek some dew-drops here, And hang a pearl in every cowslip's ear. Farewell, thou lob of spirits; I'll be gone Our queen and all her elves come here anon.
PUCK Ma a királynak lesz itt mulatása, Vigyázz, hogy a királynét meg ne lássa; Mert Oberon dúl-fúl rá amiatt, Hogy Indiából egy királyfiat Magának apródul elszöktete; Sosem volt íly szép váltott gyermeke, S nagy a fiúért Oberon haragja, Szeretné, hogy legyen vadász-lovagja De a királyné csak nem engedi, Felkoszorúzza, s úgy szeretgeti. S nem jőnek össze rezgő csillagoknál Azóta, rónán, berken vagy pataknál Civódás nélkül; s ez oly iszonyú, Hogy a tündér mind makkopáncsba bú.	PUCK The king doth keep his revels here to-night; Take heed the Queen come not within his sight. For Oberon is passing fell and wrath, Because that she, as her attendant, hath A lovely boy, stol'n from an Indian king; She never had so sweet a changeling And jealous Oberon would have the child Knight of his train, to trace the forests wild But she perforce withholds the loved boy, Crowns him with flowers, and makes him all her joy And now they never meet in grove or green, By fountain clear, or spangled starlight sheen, But they do square; that all their elves for fear Creep into acorn cups, and hide them there.
TÜNDÉR Vagy én csalódom, szemre-főre, vagy A csintalan, gonosz manó; te vagy, Kit a nép Robin-pajtásnak nevez; Ki pórleánynak rémülést szerez; Malmot megindít; tejfölt megszedi; Nőt lelke-fogytáig köpülteti; Higgadni a sört meg nem engedi; Tévútra csal vándort, s kineveti. De ki Hobgoblin, édes Puck neven Szólít, segíted; dolga jól megyen Nem az vagy-é?	FAIRY Either I mistake your shape and making quite, Or else you are that shrewd and knavish sprite Call'd Robin Goodfellow: are not you he That frights the maidens of the villagery; Skim milk, and sometimes labour in the quern, And bootless make the breathless housewife churn; And sometime make the drink to bear no barm; Mislead night-wanderers, laughing at their harm? Those that Hobgoblin call you, and sweet Puck, You do their work, and they shall have good luck Are not you he?
PUCK Találtad, cimbora. Hát én vagyok az éj víg vándora, Ki Oberont is megnevettetem, Ha a zabszúrta mént rá-rászedem, Nyerítve hozzá mint szép kancaló; Vagy, ha tütüzget holmi vén anyó, Vackor gyanánt rejt a kancsó-fenek, Iváskor én ajkához billenek, Hogy a sör mind aszú keblére fut. Mesél egy néni szörnyü szomorút S engem néz háromlábu zsámolyul Kibiccenek alóla; felborul, Óbégat és majd megful, úgy köhög; A többi oldalához kap, röhög, Tüszköl, csuklik nevettében, s hitet Mond rá, hogy ily jól sose nevetett. - De félre, tündér: itt jön Oberon.	PUCK Thou speak'st aright; I am that merry wanderer of the night. I jest to Oberon, and make him smile, When I a fat and bean-fed horse beguile, Neighing in likeness of a filly foal; And sometime lurk I in a gossip's bowl, In very likeness of a roasted crab; And, when she drinks, against her lips I bob, And on her withered dewlap pour the ale. The wisest aunt, telling the saddest tale, Sometime for three-foot stool mistaketh me; Then slip I from her bum, down topples she, And 'tailor' cries, and falls into a cough; And then the whole quire hold their hips and loffe, And waxen in their mirth, and neeze, and swear A merrier hour was never wasted there.— But room, fairy, here comes Oberon.
TÜNDÉR Bár csak ne! mert amott meg asszonyom. Egyfelől Oberon kíséretével, másfelől Titánia a magáéval jőnek	FAIRY And here my mistress.—Would that he were gone! Enter OBERON at one door, with his Train, and TITANIA, at another, with hers.
OBERON Üdvöz ne légy, gőgös Titánia.	OBERON Ill met by moonlight, proud Titania.
TITÁNIA Hah! féltő Oberon! Tündérim, el! Kerülni esküvém ágyát s körét.	TITANIA What, jealous Oberon! Fairies, skip hence; I have forsworn his bed and company.
OBERON Várj, semmi asszony. Nem vagyok urad?	OBERON Tarry, rash wanton: am not I thy lord?
TITÁNIA Én akkor asszonyod; de jól tudom még, Midőn Tündérhonból elillanál, S ültél egész nap mint Corin, dudálva Zabszár tilinkón, s a szép Phillidának Szerelmet búgva. Mért jössz most ide Legtávolabb fokárul Indiának, Hanemha, mert a pozsgás amazon, Harcos, kemény-övedzős szeretőd Kél egybe Theseusszal? és te jössz Megáldni sok örömmel ágyokat.	TITANIA Then I must be thy lady; but I know When thou hast stol'n away from fairy-land, And in the shape of Corin sat all day, Playing on pipes of corn, and versing love To amorous Phillida. Why art thou here, Come from the farthest steep of India, But that, forsooth, the bouncing Amazon, Your buskin'd mistress and your warrior love, To Theseus must be wedded; and you come To give their bed joy and prosperity.
OBERON Hogy tudsz, ha orcád van, Titánia, Hippolytával így faggatni, tudván, Hogy én tudom szerelmed Theseushoz? Nem te család el szürke éjen őt Az elrabolt Perigenéia mellől? Vagy hitszegővé nem te tetted, Aegle, Szép Ariadne s Antiop’ iránt?	OBERON How canst thou thus, for shame, Titania, Glance at my credit with Hippolyta, Knowing I know thy love to Theseus? Didst not thou lead him through the glimmering night From Perigenia, whom he ravish'd? And make him with fair Aegle break his faith, With Ariadne and Antiopa?
TITÁNIA Mindezt csupán féltésdühöd koholta S azon nyárkezdet óta nem jövénk Mi össze halmon, völgyön, síkon, erdőn, Köves patak, vagy szittyós és körül, Vagy szirtszegélyü tengerpartokon Szél füttye mellett körben lejteni, Hogy zsémbed a vigalmat el ne rontsa. Igy a hiába sípoló szelek Mintegy bosszúra, dögvészes ködöt Szoptak fel a tengerből, mely leesvén Úgy feldagaszta minden kis folyót, Hogy büszkén múlta feljül partjait Hiába vonta jármát az ökör, Földműves ingyen izzadt; és a zöld Vetés ifjan, szakáll nélkül, rohadt meg. Üres az ól a vízbefúlt mezőn, A mételyes nyáj hízlal varjakat; Iszap borítja a pásztor-tekét, S a gyalogösvényt a szép zöld gyepen Ki sem vehetni, mert nem járja nyom. Nem ér halandó ember víg telet, Éjente nem zeng áldott himnusz és dal; Miért is a hold, e folyam-királynő, Sápadt dühében mossa a leget S bőven tenyésznek csúzos nyavalyák Igy minden évszak önmérsékletét Visszára váltja: zúzos, őszhajú dér Hull a friss rózsa karmazsin ölébe; S az agg Hyems jeges tar homlokát Szép nyári bimbók illatos füzére. Övedzi, csúfra mintegy. A tavasz, nyár, Termékeny ősz, komor tél megcseréli Szokott mezét; s a megdöbbent világ Nem tudja, melyik másik, ez vagy az. S im, a gonosznak mind e fajzata Kettőnk viszályos harcából eredt Mi vagyunk azok nemzői, kútfeje.	TITANIA These are the forgeries of jealousy And never, since the middle summer's spring, Met we on hill, in dale, forest, or mead, By paved fountain, or by rushy brook, Or on the beached margent of the sea, To dance our ringlets to the whistling wind, But with thy brawls thou hast disturb'd our sport. Therefore the winds, piping to us in vain, As in revenge, have suck'd up from the sea Contagious fogs; which, falling in the land, Hath every pelting river made so proud That they have overborne their continents The ox hath therefore stretch'd his yoke in vain, The ploughman lost his sweat; and the green corn Hath rotted ere his youth attain'd a beard The fold stands empty in the drowned field, And crows are fatted with the murrion flock; The nine men's morris is fill'd up with mud; And the quaint mazes in the wanton green, For lack of tread, are undistinguishable The human mortals want their winter here; No night is now with hymn or carol blest:— Therefore the moon, the governess of floods, Pale in her anger, washes all the air, That rheumatic diseases do abound And thorough this distemperature we see The seasons alter: hoary-headed frosts Fall in the fresh lap of the crimson rose; And on old Hyem's thin and icy crown An odorous chaplet of sweet summer buds Is, as in mockery, set: the spring, the summer, The childing autumn, angry winter, change Their wonted liveries; and the maz'd world, By their increase, now knows not which is which And this same progeny of evils comes From our debate, from our dissension We are their parents and original.
OBERON Hozd jóra hát megint; hisz rajtad áll. Mért bántsa Oberont Titánia? Hisz én csak egy kis váltott gyermeket Kérek, hogy apródom legyen.	OBERON Do you amend it, then: it lies in you Why should Titania cross her Oberon? I do but beg a little changeling boy To be my henchman.
TITÁNIA Ne is szólj Országodért sem én azt a fiút. Az anyja rendem hölgye volt, kivel Gyakran csevegtem éjjel India Balzsam-legében és gyakorta űlénk Együtt a Neptun sárga fövenyén, Kisérve szemmel a kalmár hajót; S nevettük, a vitorla hogy dagad, Ledér szelektől hogy lesz viselős; Mit ő, kis úszó léptekkel haladva, (Mert keble már ifjammal dús vala) Utánzott a fövényparton, csigáért El-elhajózva, meg-megtérve, mintha Nagy útról jőne, kinccsel gazdagon. De, mert halandó, meghalt e gyerekkel, S az ő kedvéért tartom a fiút, S az ő kedvéért nem válok meg attól.	TITANIA Set your heart at rest; The fairy-land buys not the child of me. His mother was a vot'ress of my order And, in the spiced Indian air, by night, Full often hath she gossip'd by my side; And sat with me on Neptune's yellow sands, Marking the embarked traders on the flood; When we have laugh'd to see the sails conceive, And grow big-bellied with the wanton wind; Which she, with pretty and with swimming gait Following,—her womb then rich with my young squire,— Would imitate; and sail upon the land, To fetch me trifles, and return again, As from a voyage, rich with merchandise. But she, being mortal, of that boy did die; And for her sake do I rear up her boy And for her sake I will not part with him.
OBERON Meddig kivánsz maradni e ligetben?	OBERON How long within this wood intend you stay?
TITÁNIA Tán míg a Theseus nászéje tart. Ha tetszik holdfényen kört lejteni S vigalmainkat nézni, jer velünk; Ha nem, kerülj, mint én fogom tanyád.	TITANIA Perchance till after Theseus' wedding-day. If you will patiently dance in our round, And see our moonlight revels, go with us; If not, shun me, and I will spare your haunts.
OBERON Add nékem a fiút, s megyek veled.	OBERON Give me that boy and I will go with thee.
TITÁNIA Országodért sem én.—Tündérek el! Ha nem megyek, látom, civódni kell. Titánia és kísérete el	TITANIA Not for thy fairy kingdom. Fairies, away We shall chide downright if I longer stay. Exit TITANIA with her Train.
OBERON Jó, hát eredj: nem mész ki e ligetből, Míg e dacért meg nem kinoztalak. Jer csak jer, édes Puck; jut még eszedbe, Midőn leültem egyszer a fokon S hallék egy cselle hátán hableányt, Ki olyan édes dallamot lehellt, Hogy a bősz tenger nyájas lőn dalára, S több csillag őrülten rohant le, hogy A hableány zenéjét hallja?	OBERON Well, go thy way: thou shalt not from this grove Till I torment thee for this injury.— My gentle Puck, come hither: thou remember'st Since once I sat upon a promontory, And heard a mermaid, on a dolphin's back, Uttering such dulcet and harmonious breath, That the rude sea grew civil at her song, And certain stars shot madly from their spheres To hear the sea-maid's music.
PUCK Jut.	PUCK I remember.
OBERON Azon időben láttam én (te nem), Repűlni a föld s a hűs hold között Tegzes Cupídót: biztos célba vőn Egy vesztaszűzet nyúgat trónusán; Pattant az ívről a szerelmi vessző, Átfúrni képes százezer szivet De láttam, a tűz-nyíl hogyan aludt ki A vizenyős hold szűz sugáriban, S a fejedelmi papnő elhaladt Szűz gondolattal, szerelem nekűl. Szemmel kisértem az eső nyilat Egy kis virágra hullt az nyúgoton, Tejszín előbb, most bíbor sebben ég Hivják a lányok “égő szerelemnek”, Hozz ily virágot, hisz mutattam egyszer Alvó szemekre csöppenő leve Nőt, férfit őrjöngő szerelemre gyújt Az ébren elsőbb látta lény iránt. Hozz ily füvet nekem, s légy itt, mire A leviathán egy mérföldet úsz.	OBERON That very time I saw,—but thou couldst not,— Flying between the cold moon and the earth, Cupid, all arm'd: a certain aim he took At a fair vestal, throned by the west; And loos'd his love-shaft smartly from his bow, As it should pierce a hundred thousand hearts; But I might see young Cupid's fiery shaft Quench'd in the chaste beams of the watery moon; And the imperial votaress passed on, In maiden meditation, fancy-free. Yet mark'd I where the bolt of Cupid fell It fell upon a little western flower,— Before milk-white, now purple with love's wound,— And maidens call it love-in-idleness. Fetch me that flower, the herb I showed thee once The juice of it on sleeping eyelids laid Will make or man or woman madly dote Upon the next live creature that it sees. Fetch me this herb: and be thou here again Ere the leviathan can swim a league.
PUCK Övet kerítnék negyven perc alatt A föld körül. (El)	PUCK I'll put a girdle round about the earth In forty minutes. Exit PUCK.
OBERON Ha nálam e virág, Lesem, mig elszunnyad Titánia, S akkor szemébe csöppentem levét, S az első tárgyat, mit ébredve meglát (Oroszlán, medve, farkas vagy bika, Majom vagy fürge pávián legyen), Szerelme vad hevével üldözi; S addig szeméről e bájt nem veszem le (Mert más virággal könnyü tennem azt), Míg át nem adja nékem a fiút. Hanem ki jő itt? Látatlan vagyok, S kihallgatom, miről foly a beszéd. Demetrius jő, Heléna követi	OBERON Having once this juice, I'll watch Titania when she is asleep, And drop the liquor of it in her eyes The next thing then she waking looks upon,— Be it on lion, bear, or wolf, or bull, On meddling monkey, or on busy ape,— She shall pursue it with the soul of love. And ere I take this charm from off her sight,— As I can take it with another herb, I'll make her render up her page to me. But who comes here? I am invisible; And I will overhear their conference. Enter DEMETRIUS, HELENA following him.
DEMETRIUS Ne fuss utánam, mondom, nem szeretlek. Hol van Lysander és szép Hermia? Azt én ölöm meg, ez engem megöl. Ugy mondtad, e ligetbe szöktenek, S ím, itt vagyok, dühös vad e vadonban, Mert Hermiámat nem találom itt. Lódulj! el innen, és ne űzz tovább.	DEMETRIUS I love thee not, therefore pursue me not. Where is Lysander and fair Hermia? The one I'll slay, the other slayeth me. Thou told'st me they were stol'n into this wood, And here am I, and wode within this wood, Because I cannot meet with Hermia. Hence, get thee gone, and follow me no more.
HELÉNA Te vonzasz engem, ércszivű delej; De nem vasat vonzsz, mert az én szivem Hű mint acél: szűnj meg hát vonzani S nem lesz erőm követni tégedet.	HELENA You draw me, you hard-hearted adamant; But yet you draw not iron, for my heart Is true as steel. Leave you your power to draw, And I shall have no power to follow you.
DEMETRIUS Csábítlak én? Szépen szólok veled? Nem mondom a legőszintébb valót, Hogy nem szeretlek, nem tudlak, soha?	DEMETRIUS Do I entice you? Do I speak you fair? Or, rather, do I not in plainest truth Tell you I do not, nor I cannot love you?
HELÉNA De én azért is még jobban szeretlek. Vadászebed vagyok, Demetrius, Minél inkább versz, én hizelkedem; Bánj mint ebeddel: rúgj, üss engemet, Mellőzz, veszíts el; azt engedd csupán, Méltatlanúl bár, hogy kövesselek. Mit kérjek ennél hitványabb helyet Szerelmedben (s ez drága hely nekem!) Hogy bánj velem, ne jobban, mint ebeddel?	HELENA And even for that do I love you the more. I am your spaniel; and, Demetrius, The more you beat me, I will fawn on you Use me but as your spaniel, spurn me, strike me, Neglect me, lose me; only give me leave, Unworthy as I am, to follow you. What worser place can I beg in your love, And yet a place of high respect with me,— Than to be used as you use your dog?
DEMETRIUS Ne szítsd tovább lelkem gyülöletét Ha látlak is, rosszul vagyok belé.	DEMETRIUS Tempt not too much the hatred of my spirit; For I am sick when I do look on thee.
HELÉNA És én, ha nem látlak, vagyok roszúl.	HELENA And I am sick when I look not on you.
DEMETRIUS Nagyon kitetted nőiségedet Elhagyni a várost, s személyed annak Kezébe adni, aki nem szeret; Az éji alkalomra s egy vadon hely Kísértetése bízni könnyeden Szép szűziséged gazdag értekét.	DEMETRIUS You do impeach your modesty too much, To leave the city, and commit yourself Into the hands of one that loves you not; To trust the opportunity of night, And the ill counsel of a desert place, With the rich worth of your virginity.
HELÉNA Erényed a kezesség efelől. Nincs éj nekem, ha látom arcodat. Most sincs köröttem éj, úgy gondolom; Nem is hiányzik társaság ez erdőn, Te vagy szememben az egész világ Ki mondaná hát, hogy magam vagyok, Midőn egész világ néz itt reám?	HELENA Your virtue is my privilege for that. It is not night when I do see your face, Therefore I think I am not in the night; Nor doth this wood lack worlds of company; For you, in my respect, are all the world Then how can it be said I am alone When all the world is here to look on me?
DEMETRIUS Én elfutok s elbúvok a csalitba, Itt hagylak, a vadak kényére mindjárt.	DEMETRIUS I'll run from thee, and hide me in the brakes, And leave thee to the mercy of wild beasts.
HELÉNA A legvadabbnak sincs oly kő szive. Ám fuss, ha tetszik; fordul a mese, Apollo elfut s Daphne kergeti, Ölyvet galamb űz, s a szelídke gím Tigrist vadász. Ó, céltalan sietség! Ha gyávaság üldöz s erő szalad.	HELENA The wildest hath not such a heart as you. Run when you will, the story shall be chang'd; Apollo flies, and Daphne holds the chase; The dove pursues the griffin; the mild hind Makes speed to catch the tiger,—bootless speed, When cowardice pursues and valour flies.
DEMETRIUS Én nem vitázok itt tovább; eressz; S ha még utánam jősz, nem állok érte, Hogy e vad erdőn bántatlan maradsz.	DEMETRIUS I will not stay thy questions; let me go Or, if thou follow me, do not believe But I shall do thee mischief in the wood.
HELÉNA Ó, jaj! templomba, városon, mezőn Bántasz te engem. Píh, Demetrius! Sértéseid botrányt hozók nememre Szerelmünkért mi nők nem víhatunk, Nem kérhetünk, csak kérőt fogadunk; De én követlek, s menny lesz a pokol, Ha majd kezedtől szívem haldokol. Demetrius és Heléna el	HELENA Ay, in the temple, in the town, the field, You do me mischief. Fie, Demetrius! Your wrongs do set a scandal on my sex We cannot fight for love as men may do We should be woo'd, and were not made to woo. I'll follow thee, and make a heaven of hell, To die upon the hand I love so well. Exeunt DEMETRIUS and HELENA.
OBERON Menj, nimfa, menj: ő még nem hagyja el E berket, hogy te futsz, ő esdekel. Puck visszajő Itt a virág? Légy üdvez, gyors követ.	OBERON Fare thee well, nymph: ere he do leave this grove, Thou shalt fly him, and he shall seek thy love.— Re-enter PUCK. Hast thou the flower there? Welcome, wanderer.
PUCK Igen, ihol van.	PUCK Ay, there it is.
OBERON Kérlek, add ide. Van egy kies part, hol kakukfü nő, Hol dús virányt rukerc s ibolya sző, Fölötte sűrü loncból mennyezet, Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet Ringatva ott szunnyad tánccal, zenével Titánia egy kissé minden éjjel; Ott vedli tarka bőrét a kigyó, Mely gúnya éppen egy tündérre jó Én ott szemére hintem a levet S betölti szívét ocsmány képzelet. Ne, végy belőle, járd el ezt a berket Egy athenéi hölgy szeretve kerget Egy gőgös ifjat, ki nem tűrheti Kend meg szemét, s vigyázz, ha fölveti, A hölgyet lássa. Hisz megösmered Athéni öltözetről embered. Hajtsd végre gonddal, s a legény a nőt Jobban szeresse, jobban mint ez őt. S találkozol kakasszóig velem. (El)	OBERON I pray thee give it me. I know a bank whereon the wild thyme blows, Where ox-lips and the nodding violet grows; Quite over-canopied with luscious woodbine, With sweet musk-roses, and with eglantine There sleeps Titania sometime of the night, Lulled in these flowers with dances and delight; And there the snake throws her enamell'd skin, Weed wide enough to wrap a fairy in And with the juice of this I'll streak her eyes, And make her full of hateful fantasies. Take thou some of it, and seek through this grove A sweet Athenian lady is in love With a disdainful youth: anoint his eyes; But do it when the next thing he espies May be the lady: thou shalt know the man By the Athenian garments he hath on. Effect it with some care, that he may prove More fond on her than she upon her love And look thou meet me ere the first cock crow.
PUCK Ne félj, királyom; szolgád ott terem. (El)	PUCK Fear not, my lord; your servant shall do so. Exeunt.

←Első felvonás, 2. szín

Szentivánéji álom (Második felvonás, 1. szín)

Második felvonás, 2. szín→