Szentivánéji álom/Harmadik felvonás, 2. szín

← Harmadik felvonás, 1. szín

Szentivánéji álom szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János (Harmadik felvonás, 2. szín)

Negyedik felvonás, 1. szín →

2. SZÍN: A liget más része. Oberon jő	SCENE II. Another part of the wood. Enter OBERON.
OBERON Ugyan fölébredt-é Titánia; S mi tűnt először a szemébe, melyen Otromba szenvedéllyel csüggni kelljen? Puck jő Itt jő futárom.—Nos, bohóka szellem, Mi újság e varázsliget körül?	OBERON I wonder if Titania be awak'd; Then, what it was that next came in her eye, Which she must dote on in extremity. Enter PUCK. Here comes my messenger.—How now, mad spirit? What night-rule now about this haunted grove?
PUCK Királyném szíve egy szörnyért hevül. Mig ő szent lugosába rejtve szunnyad Az álom-órán, ím, nem messze onnat Egy durva kézmüves ringyrongy sereg, Mely kenyerét műhelyben szerzi meg, Gyűlt össze, próba végett egy darabra, Mit Theseusnak szánt a nászi napra. E vastagbőrüekből egy szikár, Ki Pyramus szerepét fútta már, Jelenet végin a bokorba mén; Igy rá büvös hatalmat nyertem én, S vállára nyomtam egy szamárfejet Most jő Thisbének újra felelet S az én játszóm kilép. A többi meg, Mint egy vadászt sejtő vadlúd-tömeg, Vagy rőtlábú varjak csoportja, mely Lövés után károgva röppen el, S széledve söpri a híg levegőt Úgy futnak el mind, megpillantva őt. Én űzöm: bukdosik egymáson ált’, Ki tolvajt, ki segítséget kiált. Így halva el érzésök, szellemök, Az érzéketlen támad ellenök Megtépi tüske, gally, s egy-egy darab - Itt köntös-ujj, ott föveg—elmarad. Mig őket én igy kergetem agyon S szép Pyramust változva ott hagyom Véletlenül ébred Titánia, És egy szamárba kell bódulnia.	PUCK My mistress with a monster is in love. Near to her close and consecrated bower, While she was in her dull and sleeping hour, A crew of patches, rude mechanicals, That work for bread upon Athenian stalls, Were met together to rehearse a play Intended for great Theseus' nuptial day. The shallowest thickskin of that barren sort Who Pyramus presented in their sport, Forsook his scene and enter'd in a brake; When I did him at this advantage take, An ass's nowl I fixèd on his head; Anon, his Thisbe must be answered, And forth my mimic comes. When they him spy, As wild geese that the creeping fowler eye, Or russet-pated choughs, many in sort, Rising and cawing at the gun's report, Sever themselves and madly sweep the sky, So at his sight away his fellows fly And at our stamp here, o'er and o'er one falls; He murder cries, and help from Athens calls. Their sense thus weak, lost with their fears, thus strong, Made senseless things begin to do them wrong; For briers and thorns at their apparel snatch; Some sleeves, some hats: from yielders all things catch. I led them on in this distracted fear, And left sweet Pyramus translated there When in that moment,—so it came to pass,— Titania wak'd, and straightway lov'd an ass.
OBERON Jobban ütött ki, hogysem gondolám. De csöppentél az atheni szemébe Szerelmi nedvet, mint parancsolám?	OBERON This falls out better than I could devise. But hast thou yet latch'd the Athenian's eyes With the love-juice, as I did bid thee do?
PUCK Aludva leltem; és ott közelébe Van a leány is (ebben sincs hiba), Ha ébred, elsőbb azt kell látnia. Demetrius és Hermia jőnek	PUCK I took him sleeping,—that is finish'd too,— And the Athenian woman by his side; That, when he wak'd, of force she must be ey'd. Enter DEMETRIUS and HERMIA.
OBERON Állj félre: itt jön az én emberem.	OBERON Stand close; this is the same Athenian.
PUCK A nőszemély az, de a férfi nem.	PUCK This is the woman, but not this the man.
DEMETRIUS Ó, mért orcázod, aki úgy szeret! Ily szóval öld megölő ellened.	DEMETRIUS O, why rebuke you him that loves you so? Lay breath so bitter on your bitter foe.
HERMIA Köszönd, ha szidlak: mást érdemlenél, Mert félek, átkomra méltót tevél. Ha meggyilkoltad álmában Lysandert, S vérben bokáig vagy: gázold a tengert, És ölj meg engem is. Fényéhez a nap oly hű nem vala, Mint Hermiához ő. S elillana, Mig én aludtam?... Inkább elhiszem, Hogy a kerek föld átlyukad, s ezen Keresztülbúvik az éjféli hold, Hogy elbámul délben az ántipód. Te gyilkolád meg; úgy van, nincs különben, Gyilkos lehet csak ily halotti színben.	HERMIA Now I but chide, but I should use thee worse; For thou, I fear, hast given me cause to curse. If thou hast slain Lysander in his sleep, Being o'er shoes in blood, plunge in the deep, And kill me too. The sun was not so true unto the day As he to me: would he have stol'n away From sleeping Hermia? I'll believe as soon This whole earth may be bor'd; and that the moon May through the centre creep and so displease Her brother's noontide with the antipodes. It cannot be but thou hast murder'd him; So should a murderer look; so dead, so grim.
DEMETRIUS Nem, a legyilkolt lesz inkább ilyen; Kegyetlenséged átveré szivem, S te, gyilkosom, te szép vagy, mint maga Amott Venus tündöklő csillaga.	DEMETRIUS So should the murder'd look; and so should I, Pierc'd through the heart with your stern cruelty Yet you, the murderer, look as bright, as clear, As yonder Venus in her glimmering sphere.
HERMIA S hogy illik e beszéd Lysanderemre? Add vissza, jó fiú; mondd, hol van? merre?	HERMIA What's this to my Lysander? where is he? Ah, good Demetrius, wilt thou give him me?
DEMETRIUS Kutyáknak adnám inkább tetemét.	DEMETRIUS I had rather give his carcass to my hounds.
HERMIA Kutya! ne bosszants, hogy szűz illemét Áthágja nyelvem. Meggyilkoltad őt? Ember se légy hát emberek előtt. Ó, mondj valót ez egyszer kedvemér’ Ébren, ugy-é, ránézni sem merél, S álmába mérted rá a hős csapást? Egy féreg, egy kigyó se tenne mást! Az tette, kígyó: kettősb nyelvvel a’ Sem szúr, mint a tiéd, te vipera.	HERMIA Out, dog! out, cur! thou driv'st me past the bounds Of maiden's patience. Hast thou slain him, then? Henceforth be never number'd among men! Oh! once tell true; tell true, even for my sake; Durst thou have look'd upon him, being awake, And hast thou kill'd him sleeping? O brave touch! Could not a worm, an adder, do so much? An adder did it; for with doubler tongue Than thine, thou serpent, never adder stung.
DEMETRIUS Kár így tüzelni ok nélkül, leány Lysander vére nem kiált reám, Nem is tudom, hogy meghalt volna már.	DEMETRIUS You spend your passion on a mispris'd mood I am not guilty of Lysander's blood; Nor is he dead, for aught that I can tell.
HERMIA Ó, monddsza, kérlek: jól van, ugyebár?	HERMIA I pray thee, tell me, then, that he is well.
DEMETRIUS S ha megsugom, mi a jutalmazás?	DEMETRIUS An if I could, what should I get therefore?
HERMIA Felszabadítlak, hogy többé ne láss. - Utált körödből most megyek tova; Ha él, ha nem: engem ne láss soha. (El)	HERMIA A privilege never to see me more.— And from thy hated presence part I so See me no more whether he be dead or no. Exit.
DEMETRIUS Minek kövessem, míg igy dühödik Jobb ittmaradnom egy kis ideig. Búm a teherrel súlyosbnak találom, Mellyel adós neki a bukott álom; Hadd rója most le, vagy csak részbeli Kamatját is: hagyom törleszteni. (Lefekszik)	DEMETRIUS There is no following her in this fierce vein Here, therefore, for a while I will remain. So sorrow's heaviness doth heavier grow For debt that bankrupt sleep doth sorrow owe; Which now in some slight measure it will pay, If for his tender here I make some stay. Lies down.
OBERON Puck, mit miveltél! mily nagy baklövés! Most egy igaz szerelmest a nedű Varázsa által megront bűvöd, és A hű lett csalfa, nem a csalfa hű.	OBERON What hast thou done? thou hast mistaken quite, And laid the love-juice on some true-love's sight Of thy misprision must perforce ensue Some true love turn'd, and not a false turn'd true.
PUCK Rendes dolog: hogy míg hű marad egy, Az eskübontó milliókra megy.	PUCK Then fate o'er-rules, that, one man holding troth, A million fail, confounding oath on oath.
OBERON Repülj szélgyorsasággal e cserén át Ne nyúgodj, míg föl nem leled Helénát, Szerelmi gondban ő beteg, sohajt, Halvány szegényke, szenved annyi bajt. Te holmi káprázattal csald elő, Ha ez fölébred, már itt legyen ő.	OBERON About the wood go, swifter than the wind, And Helena of Athens look thou find All fancy-sick she is, and pale of cheer, With sighs of love, that costs the fresh blood dear. By some illusion see thou bring her here; I'll charm his eyes against she do appear.
PUCK Futok, repűlök; így ni, la! Gyorsabban, mint tatár nyila. (El)	PUCK I go, I go; look how I go,— Swifter than arrow from the Tartar's bow. Exit.
OBERON Bíborszínü kis virág, Melyet Ámor íve lőtt, Önts szemére báj-erőt, Hogy, ha ébred s látja őt, Benne leljen égi nőt, Mint ott Vénus, oly dicsőt. - No, ha ébredsz s látod őt, Tőle kérd a gyógyerőt. Puck visszajő	OBERON Flower of this purple dye, Hit with Cupid's archery, Sink in apple of his eye! When his love he doth espy, Let her shine as gloriously As the Venus of the sky.— When thou wak'st, if she be by, Beg of her for remedy. Re-enter PUCK.
PUCK Tündér táborunk feje! Ím Heléna, és vele Az elvétett hű legény, Ki szerelmet esd szegény. Nézzük: úgye? furcsa baj Be bolond az ember faj!	PUCK Captain of our fairy band, Helena is here at hand, And the youth mistook by me Pleading for a lover's fee; Shall we their fond pageant see? Lord, what fools these mortals be!
OBERON Állj idébb; a neszre majd, Melyet ütnek, ébred ez.	OBERON Stand aside: the noise they make Will cause Demetrius to awake.
PUCK S kettő egy után sohajt; E bizony jó tréfa lesz. Nincs nekem oly mulatság Mint az összevisszaság. Lysander és Heléna jőnek	PUCK Then will two at once woo one,— That must needs be sport alone; And those things do best please me That befall preposterously. Enter LYSANDER and HELENA.
LYSANDER Csak azt ne mondd, hogy gúnyból hódolok; Gúny és nevetség nem hullajt könyet; Nézd, sírva esküszöm, s amely dolog Könnyel fogant, gyanúba nem jöhet. Hogy volna ez csúfság? hogy nézed annak Őszinte zálogit igaz szavamnak?	LYSANDER Why should you think that I should woo in scorn? Scorn and derision never come in tears. Look when I vow, I weep; and vows so born, In their nativity all truth appears. How can these things in me seem scorn to you, Bearing the badge of faith, to prove them true?
HELÉNA Mind többre-többre mén az álkodás. Eskü öl esküt: ó, ördögi szentség! Mind Hermiáé volt e fogadás Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség; Tedd serpenyőbe az enyim, s övét, Egyforma könnyűk, mint hitvány meséd.	HELENA You do advance your cunning more and more. When truth kills truth, O devilish-holy fray! These vows are Hermia's: will you give her o'er? Weigh oath with oath, and you will nothing weigh Your vows to her and me, put in two scales, Will even weigh; and both as light as tales.
LYSANDER Nem volt eszem, hogy néki esküvém.	LYSANDER I had no judgment when to her I swore.
HELÉNA Most sincs, ha megtöröd, azt mondom én.	HELENA Nor none, in my mind, now you give her o'er.
LYSANDER Demetrius nem érted, érte lángol.	LYSANDER Demetrius loves her, and he loves not you.
DEMETRIUS (felserken) Helén, te nimfa, istennő, remek! Ó, mert mihez hasonlók e szemek! Kristály ehhez sár. Ó, és hogy dagad E csókoló cseresznye: ajakad! Taurus hegyormán a fehér fagyott hó, Mit a fölszél tisztára söpre, holló A te kezedhez. Ó, e fejdelem- Fehér színt hagyd csókkal pecsétlenem!	DEMETRIUS Awaking. O Helen, goddess, nymph, perfect, divine! To what, my love, shall I compare thine eyne? Crystal is muddy. O, how ripe in show Thy lips, those kissing cherries, tempting grow! That pure congealed white, high Taurus' snow, Fann'd with the eastern wind, turns to a crow When thou hold'st up thy hand: O, let me kiss This princess of pure white, this seal of bliss!
HELÉNA Szégyen! gyalázat! így rám esni mind; Csúfot belőlem űzni terv szerint; Ha lovag-érzés volna bennetek, Nem hagyna ily bántalmat tennetek. Tudom, gyülöltök: hát gyülölni sem Birtok, csupán gúnyt űzve kettesen? Volnátok férfi, mint így szemre-főre, Tekint’nétek bizony a gyenge nőre Miért ez eskü, bók, túlzó magaszt, Midőn gyűlöltök szívből, tudom azt. Vágytársak lévén Hermiát szeretni, Vetélkedtek Helénát kinevetni. Be hősi tett, be férfias merény, Könnyet facsarni gúnnyal egy szegény Leány szeméből! Tenné azt nevelt Igy sértegetni gyönge szűz kebelt, Csak, mert türelmét szegni kedve telt?	HELENA O spite! O hell! I see you all are bent To set against me for your merriment. If you were civil, and knew courtesy, You would not do me thus much injury. Can you not hate me, as I know you do, But you must join in souls to mock me too? If you were men, as men you are in show, You would not use a gentle lady so; To vow, and swear, and superpraise my parts, When I am sure you hate me with your hearts. You both are rivals, and love Hermia; And now both rivals, to mock Helena A trim exploit, a manly enterprise, To conjure tears up in a poor maid's eyes With your derision! None of noble sort Would so offend a virgin, and extort A poor soul's patience, all to make you sport.
LYSANDER Nem szép, Demetrius, ne tégy ilyet; Tudom, hogy Hermiáért ég szived, S én tiszta szívből önként rád hagyom, Szerelméből ami részem vágyon, S Helénához te hagyj egész jogot, Kit szeretek, halálig is fogok.	LYSANDER You are unkind, Demetrius; be not so; For you love Hermia: this you know I know And here, with all good will, with all my heart, In Hermia's love I yield you up my part; And yours of Helena to me bequeath, Whom I do love and will do till my death.
HELÉNA No, ember ennyi gúnyt még nem lehellett.	HELENA Never did mockers waste more idle breath.
DEMETRIUS Lysander, csak maradj Hermia mellett, Ő nem kell, s ha szerettem, vége már. Őnála vendég volt szivem, de már Helénájához megtért, mint haza, Ott is marad.	DEMETRIUS Lysander, keep thy Hermia; I will none If e'er I lov'd her, all that love is gone. My heart to her but as guest-wise sojourn'd; And now to Helen is it home return'd, There to remain.
LYSANDER Helén, nem igaz a!	LYSANDER Helen, it is not so.
DEMETRIUS Meg ne hazudtold, ha nem ismered - Mert meglakolsz—igaz hűségemet. - Ott jön a kedves, ki téged szeret. Hermia jő	DEMETRIUS Disparage not the faith thou dost not know, Lest, to thy peril, thou aby it dear.— Look where thy love comes; yonder is thy dear. Enter HERMIA.
HERMIA Az éj, ki a szem tisztét elveszi, Fülünk hallásra élesbbé teszi, S amennyi részben csökkenté a látást, A hallószervnek ád megannyi rá’dást. Szemem, Lysander, téged nem lele, Fülem hangod nyomán vezérele. De mér’ hagyál ott oly gyöngédtelen?	HERMIA Dark night, that from the eye his function takes, The ear more quick of apprehension makes; Wherein it doth impair the seeing sense, It pays the hearing double recompense:— Thou art not by mine eye, Lysander, found; Mine ear, I thank it, brought me to thy sound. But why unkindly didst thou leave me so?
LYSANDER Maradhat-é, kit űz a szerelem?	LYSANDER Why should he stay whom love doth press to go?
HERMIA Lysandert tőlem szerelem? Miféle?	HERMIA What love could press Lysander from my side?
LYSANDER Saját szerelmem: a bájos Heléne, Ki az éjt dicsőbben aranyozza meg, Mint ott ama tüzes O-k, s fényszemek. Mit jársz utánam? vagy nem érted el, Hogy útálatból szöktem tőled el?	LYSANDER Lysander's love, that would not let him bide,— Fair Helena,—who more engilds the night Than all yon fiery oes and eyes of light. Why seek'st thou me? could not this make thee know The hate I bare thee made me leave thee so?
HERMIA Nem, e szavad nem érzésből jövő.	HERMIA You speak not as you think; it cannot be.
HELÉNA No lám! ez is egy összeesküvő. Ó, értem, hárman összefogtatok, Hogy velem ily galádul bánjatok. Rossz Hermia, te hálátlan leány! Együtt ezekkel fúvod a követ, Hogy, mint csalétek, gúny-verembe csalj? Hát mind ama közös terv, fogadott Testvéri hűség, jól telt kedves órák, Midőn szidtuk a gyorslábú időt, Ha válni kelle—mind felejtve van? El iskolánk? az ártatlan gyerekkor? S midőn, két művész istennő gyanánt, Együtt teremténk tűvel egy virágot, Egy mintaképről, és egy pamlagon, Egy dalt csicsergve, egy hangkulcs szerint, Mintha kezünk, keblünk, elménk, szavunk Csak egy lett volna.—Így növénk együtt, Mint összeforradt két cseresznye, mely Elválva látszik, válva mégis egy; Mint egy kocsányon termett pár bogyó; Ránézve két test, benne szív csak egy; Vagy mint címerben lévő két paizs, Egy úr sajátja, egy sisak födi. S te szétszakítnád régi szent frigyünk, Hogy sértegetni férfiakhoz állj? Ez nem barátság, nem leányhoz illő Ezért nemünk is megró, nemcsak én, Habár csak én érzem bántalmidat.	HELENA Lo, she is one of this confederacy! Now I perceive they have conjoin'd all three To fashion this false sport in spite of me. Injurious Hermia! most ungrateful maid! Have you conspir'd, have you with these contriv'd, To bait me with this foul derision? Is all the counsel that we two have shar'd, The sisters' vows, the hours that we have spent, When we have chid the hasty-footed time For parting us,—O, is all forgot? All school-days' friendship, childhood innocence? We, Hermia, like two artificial gods, Have with our needles created both one flower, Both on one sampler, sitting on one cushion, Both warbling of one song, both in one key; As if our hands, our sides, voices, and minds, Had been incorporate. So we grew together, Like to a double cherry, seeming parted; But yet a union in partition, Two lovely berries moulded on one stem So, with two seeming bodies, but one heart; Two of the first, like coats in heraldry, Due but to one, and crowned with one crest. And will you rent our ancient love asunder, To join with men in scorning your poor friend? It is not friendly, 'tis not maidenly Our sex, as well as I, may chide you for it, Though I alone do feel the injury.
HERMIA Bámúlok e tüzes beszédiden; Nem én gunyollak: úgy látszik, te engem.	HERMIA I am amazed at your passionate words I scorn you not; it seems that you scorn me.
HELÉNA Hát nem te kiszletéd gúnyból reám Lysandert, hogy szemem s arcom dicsérje? S Demetriust, a másik kedvesed, (Ki az imént még lábbal rugdosa) Hogy nimfa, égi, istennő, remek Névvel ruházzon? Mért beszél ily’et, Ha gyűlöl engem? És mért, hogy Lysander Tagadja lángját, mellyel keble dús Irántad, és nekem szinlel szerelmet, Ha nem te kisztéd, ha tudtodra nincs? Bár, mint te, oly kapós én nem vagyok, Nincs annyi kedvesem, se oly szerencsém, De, hogy viszonzás nélkül kell szeretnem, Megszánnod illenék, nem gúnyolódni.	HELENA Have you not set Lysander, as in scorn, To follow me, and praise my eyes and face? And made your other love, Demetrius,— Who even but now did spurn me with his foot,— To call me goddess, nymph, divine, and rare, Precious, celestial? Wherefore speaks he this To her he hates? and wherefore doth Lysander Deny your love, so rich within his soul, And tender me, forsooth, affection, But by your setting on, by your consent? What though I be not so in grace as you, So hung upon with love, so fortunate; But miserable most, to love unlov'd? This you should pity rather than despise.
HERMIA Nem foghatom meg, amiket beszélsz.	HERMIA I understand not what you mean by this.
HELÉNA Csak rajta hát! úgy! ölts szent képeket S vond félre a szád, ha háttal leszek; Csak integessetek; szép tréfa ez, Jól végrejátszva krónikába méltó. Ha volna érzés, illem bennetek, Nem tűztök engem ilyen célra ki. Jó mulatást; egyrészt magam hibája; Enyhíti majd távollét, vagy halál.	HELENA Ay, do persever, counterfeit sad looks, Make mows upon me when I turn my back; Wink each at other; hold the sweet jest up This sport, well carried, shall be chronicled. If you have any pity, grace, or manners, You would not make me such an argument. But fare ye well: 'tis partly my own fault; Which death, or absence, soon shall remedy.
LYSANDER Várj, szép Heléna! halld mentségemet. Szerelmem, éltem, lelkem, szép Heléna!	LYSANDER Stay, gentle Helena; hear my excuse; My love, my life, my soul, fair Helena!
HELÉNA Ez már dicső!	HELENA O excellent!
HERMIA Ne gúnyold, édesem!	HERMIA Sweet, do not scorn her so.
DEMETRIUS Ha nem fog a kérés: megtiltom én.	DEMETRIUS If she cannot entreat, I can compel.
LYSANDER Tilalmad annyi, mint kérése volt Fenyegetésed nem hatalmasabb, Mint az ő léha esdeklései. Helén, szeretlek, mondom, életemre! S úgy esküszöm rá, hogy feláldozom Az ellen, ki tagadná, hogy szeretlek.	LYSANDER Thou canst compel no more than she entreat; Thy threats have no more strength than her weak prayers.— Helen, I love thee; by my life I do; I swear by that which I will lose for thee To prove him false that says I love thee not.
DEMETRIUS No, én azt mondom hogy jobban szeretlek.	DEMETRIUS I say I love thee more than he can do.
LYSANDER Ha mondod, állj ki, tettel bizonyítsd.	LYSANDER If thou say so, withdraw, and prove it too.
DEMETRIUS Jer hát—	DEMETRIUS Quick, come,—
HERMIA Lysander, mit jelentsen ez?	HERMIA Lysander, whereto tends all this?
LYSANDER Odább, te szerecsen!	LYSANDER Away, you Ethiope!
DEMETRIUS Nem! nem fog ő - Csak úgy mutatja; teszed úgye, mintha Jönnél, de nem jössz. Gyáva hős, eredj!	DEMETRIUS No, no, sir:—he will Seem to break loose; take on as you would follow But yet come not. You are a tame man; go!
LYSANDER Bocsáss, te macska, bojtorján, te, te! Mert úgy lerázlak, mint hitvány kigyót.	LYSANDER Hang off, thou cat, thou burr: vile thing, let loose, Or I will shake thee from me like a serpent.
HERMIA Mily durvaság ez? Hogy váltál ilyenné, Kedves?	HERMIA Why are you grown so rude? what change is this, Sweet love?
LYSANDER Kedves? odább, cirmos tatár! Te undok gyógyszer, te gyülölt ital!	LYSANDER Thy love! out, tawny Tartar, out! Out, loathed medicine! hated potion, hence!
HERMIA Nem tréfa ez?	HERMIA Do you not jest?
HELÉNA Dehogynem; a tiéd is.	HELENA Yes, sooth; and so do you.
LYSANDER Demetrius, én állok a szavamnak.	LYSANDER Demetrius, I will keep my word with thee.
DEMETRIUS Kötés jobb volna; mert lám visszatart Gyenge kötés is; nem bízom szavadba.	DEMETRIUS I would I had your bond; for I perceive A weak bond holds you; I'll not trust your word.
LYSANDER Mi! Hát megüssem, megverjem, megöljem? Bár gyűlölöm, csak nem bántom talán?	LYSANDER What! should I hurt her, strike her, kill her dead? Although I hate her, I'll not harm her so.
HERMIA Bánthatsz-e jobban, mint gyülöleteddel? Gyülölsz! miért? Ó, jaj! mi dolog ez? Nem Hermia vagyok? s te nem Lysander? Rútabb se volnék tán, mint azelőtt. Hisz még szerettél csak ez éjjel is, S elhagytál volna, (ó, ne adja Isten!), Nem tréfa ez?	HERMIA What! can you do me greater harm than hate? Hate me! wherefore? O me! what news, my love? Am not I Hermia? Are not you Lysander? I am as fair now as I was erewhile. Since night you lov'd me; yet since night you left me Why then, you left me,—O, the gods forbid!— In earnest, shall I say?
LYSANDER Akár megesküszöm. Én többé látni sem óhajtalak. Reményt se táplálj, nincs kérdés, se kétség; Nem tréfa, szent való, elhidd bizonnyal Gyülöllek és Helénát szeretem.	LYSANDER Ay, by my life; And never did desire to see thee more. Therefore be out of hope, of question, doubt, Be certain, nothing truer; 'tis no jest That I do hate thee and love Helena.
HERMIA Ó, jaj!—te szemfényvesztő! te virágmoly! Szerelem tolvaja te! Azért jövél, Hogy éjjel ellopd kedvesem szivét?	HERMIA O me! you juggler! you cankerblossom! You thief of love! What! have you come by night, And stol'n my love's heart from him?
HELÉNA Szép, szép; bizony szép! Hát nincs benned egy csöpp Leány-szemérem, vagy tartózkodás? Nem nyugszol, amig gyöngéd nyelvem is Ki nem tör ellened? Te váz, te báb, te!	HELENA Fine, i' faith! Have you no modesty, no maiden shame, No touch of bashfulness? What! will you tear Impatient answers from my gentle tongue? Fie, fie! you counterfeit, you puppet, you!
HERMIA Még báb? dehogy! Most értem a bibét Ő termetünket hasonlíttatá Egymással össze: hogy ő lám magas, Ő ilyen-olyan szál derék személy, Mig végre győzött nyurga termete. - Azért növél hát oly nagyot kegyében, Mert én ily törpe, ily kicsiny vagyok? Milyen kicsiny, te? te festett karó, he? Milyen kicsiny, he? csak nem oly kicsiny, Hogy fel ne érje körmöm a szemed?	HERMIA Puppet! why so? Ay, that way goes the game. Now I perceive that she hath made compare Between our statures; she hath urg'd her height; And with her personage, her tall personage, Her height, forsooth, she hath prevail'd with him.— And are you grown so high in his esteem Because I am so dwarfish and so low? How low am I, thou painted maypole? speak; How low am I? I am not yet so low But that my nails can reach unto thine eyes.
HELÉNA Kérlek, ha gúnyolódtok is, urak, Ne hagyjatok: sosem voltam hamis Civódni, mint ő, semmi hajlamom, Igazi lány vagyok a gyávaságban Ne hagyjátok rám jőni, hogy megüssön. S ne gondoljátok, hogy mivel kisebb, Birok vele.	HELENA I pray you, though you mock me, gentlemen, Let her not hurt me. I was never curst; I have no gift at all in shrewishness; I am a right maid for my cowardice; Let her not strike me. You perhaps may think, Because she is something lower than myself, That I can match her.
HERMIA Kisebb! no lám, megint.	HERMIA Lower! hark, again.
HELÉNA Ne bosszankodjál, édes Hermiám, Hisz jól tudod, mindig szerettelek, Sosem vétettem, őrzém titkaid, Kivéve most egyszer Demetriusnak Sugtam meg éji elszökésteket. Ő jött utánad, én meg őutána; De elszidott, s ijesztgetett nagyon, Hogy megver, megtapos, sőt hogy megöl. Most hát, ha békén hagytok, elmegyek, Bolondságimmal, vissza Athenébe, És nem bolyongok itt. Eresszetek Lám, mily bohó és együgyű vagyok.	HELENA Good Hermia, do not be so bitter with me. I evermore did love you, Hermia; Did ever keep your counsels; never wrong'd you; Save that, in love unto Demetrius, I told him of your stealth unto this wood He follow'd you; for love I follow'd him; But he hath chid me hence, and threaten'd me To strike me, spurn me, nay, to kill me too And now, so you will let me quiet go, To Athens will I bear my folly back, And follow you no farther. Let me go You see how simple and how fond I am.
HERMIA No hát eredj. Ki gátol, hogy ne menj?	HERMIA Why, get you gone: who is't that hinders you?
HELÉNA Ez a bohó szív, amely ittmarad.	HELENA A foolish heart that I leave here behind.
HERMIA Lysandernél, ugy-é?	HERMIA What! with Lysander?
HELÉNA Demetriusnál.	HELENA With Demetrius.
LYSANDER Ne félj, Heléna: egy ujjal se bánt.	LYSANDER Be not afraid; she shall not harm thee, Helena.
DEMETRIUS Nem ám! dacára, hogy te pártolod.	DEMETRIUS No, sir, she shall not, though you take her part.
HELÉNA Jaj, ez nagyon gonosz, ha megharagszik, Szilaj volt már az oskolában is. S nagyon erős tud lenni, bár kicsiny.	HELENA O, when she's angry, she is keen and shrewd She was a vixen when she went to school; And, though she be but little, she is fierce.
HERMIA Megint kicsiny? alacsony meg kicsiny? Eltűritek, hogy így csúffá teszen? Bocsássatok rá.	HERMIA Little again! nothing but low and little!— Why will you suffer her to flout me thus? Let me come to her.
LYSANDER Elmenj, törpe jószág! Te cseppnyi-csepp, te kis göcs, te parányi, Te makkopáncs.	LYSANDER Get you gone, you dwarf; You minimus, of hind'ring knot-grass made; You bead, you acorn.
DEMETRIUS Be kész vagy egy olyan Mellett, ki megveti szolgálatod. Ne törd magad; ne szólj Heléna mellett; Pártját se fogd, mert hogyha még iránta Csak legkisebb szerelmet is mutatsz, Torkodra forr.	DEMETRIUS You are too officious In her behalf that scorns your services. Let her alone: speak not of Helena; Take not her part; for if thou dost intend Never so little show of love to her, Thou shalt aby it.
LYSANDER No már nem csüng nyakamban. Kövess, ha mersz; lássuk, melyőnk joga Helénához különb: enyim? tied?	LYSANDER Now she holds me not; Now follow, if thou dar'st, to try whose right, Of thine or mine, is most in Helena.
DEMETRIUS Kövesselek? lépést tartok veled. Lysander és Demetrius el	DEMETRIUS Follow! nay, I'll go with thee, cheek by jole. Exeunt LYSANDER and DEMETRIUS.
HERMIA No, szép kisasszony! ez mind a te műved. Csak ne osonj el.	HERMIA You, mistress, all this coil is 'long of you Nay, go not back.
HELÉNA Nem hiszek neked, S gyülölt körödben nem időzhetek. Kezed cibálni gyorsabb, mint enyém, De lábam hosszabb, így elfutok én. (El)	HELENA I will not trust you, I; Nor longer stay in your curst company. Your hands than mine are quicker for a fray; My legs are longer though, to run away. Exit.
HERMIA S mit mondjak erre? Csak bámulok én. (El)	HERMIA I am amaz'd, and know not what to say. Exit, pursuing HELENA.
OBERON Ez a te munkád: mindig ily bakot lősz, Vagy készakarva is dévajkodol.	OBERON This is thy negligence: still thou mistak'st, Or else commit'st thy knaveries willfully.
PUCK Árnyak királya, hidd meg, tévedés. Nem azt mondád-e, hogy megismerem Athéni öltözetrül emberem? És annyiban nem jártam el hibásan, Hogy átheni szemére hullt varázsam; És annyiban még jó, hogy így esett, Mert e kocódás furcsa egy eset.	PUCK Believe me, king of shadows, I mistook. Did not you tell me I should know the man By the Athenian garments he had on? And so far blameless proves my enterprise That I have 'nointed an Athenian's eyes And so far am I glad it so did sort, As this their jangling I esteem a sport.
OBERON Most viadalra helyet nézni járnak Vess hát, Robin; az éjre felleg-árnyat; A csillagos menny boltját vastagon Fedd barna köddel, mint az Acheron, Vezesd tévútra úgy e két konok Szerelmest, hogy veszitsenek nyomot. S majd a Lysander hangját vedd elő, Bosszantsd Demetriust, míg tűzbe jő; Majd mint Demetrius, szórj szitkokat, Csald messzi egymástól az ifjakat, Mig homlokukra, verdő szárnyon, ólom Lábbal csúsz a halált utánzó álom Akkor Lysandernek facsard szemébe Ezt a füvet: van oly erő levébe, Hogy róla minden bűbáj tűnni fog S a szemgolyó szokott fénnyel forog. Ha ébrednek, mind e visszavonás Álom legyen csak, meddő látomás. És Athenébe visszatérjenek, Halálig tartó frigyben éljenek. Mig ebbe’ jársz, én elkérem, megyek, Királynémtól az indus gyermeket; Szemét az ocsmány bű alól feloldom, S szent lesz a békesség, a régi módon.	OBERON Thou seest these lovers seek a place to fight; Hie therefore, Robin, overcast the night; The starry welkin cover thou anon With drooping fog, as black as Acheron, And lead these testy rivals so astray As one come not within another's way. Like to Lysander sometime frame thy tongue, Then stir Demetrius up with bitter wrong; And sometime rail thou like Demetrius; And from each other look thou lead them thus, Till o'er their brows death-counterfeiting sleep With leaden legs and batty wings doth creep Then crush this herb into Lysander's eye; Whose liquor hath this virtuous property, To take from thence all error with his might And make his eyeballs roll with wonted sight. When they next wake, all this derision Shall seem a dream and fruitless vision; And back to Athens shall the lovers wend With league whose date till death shall never end. Whiles I in this affair do thee employ, I'll to my queen, and beg her Indian boy; And then I will her charmed eye release From monster's view, and all things shall be peace.
PUCK Uram, siessünk; ím gyorsan szegik Az éj sárkányi a föld fellegit; Im Aurora követje már közelget, Fényes világa minden kósza lelket A cinterembe űz; s a kárhozottak Kik átalút- s folyamsírban nyugodtak, Mind féregágyba visszamentenek, Hogy a napfény ne lássa szégyenek, Mely napvilágról önkint számüzé S örökre az éj árnyai közé.	PUCK My fairy lord, this must be done with haste, For night's swift dragons cut the clouds full fast; And yonder shines Aurora's harbinger, At whose approach ghosts, wandering here and there, Troop home to churchyards: damned spirits all, That in cross-ways and floods have burial, Already to their wormy beds are gone; For fear lest day should look their shames upon They wilfully exile themselves from light, And must for aye consort with black-brow'd night.
OBERON De mi nemesebb szellemek vagyunk, Mert én a Hajnal kedvesével is Gyakran vadászva járom a pagonyt, Míg napkelet kapúja lángot ont, S tengerre tárva ékes szárnyait, Arannyá festi zöld hullámait. Te mindazáltal ne időzz, siess, Hogy virradatra készen itt lehess. (El)	OBERON But we are spirits of another sort I with the morning's love have oft made sport; And, like a forester, the groves may tread Even till the eastern gate, all fiery-red, Opening on Neptune with fair blessed beams, Turns into yellow gold his salt-green streams. But, notwithstanding, haste; make no delay We may effect this business yet ere day. Exit OBERON.
PUCK Fel s alá, fel s alá, Hordom őket fel s alá; Falu, város fél, ha lát; Goblin, hurcold fel s alá! Itt jő egyik. Lysander jő	PUCK Up and down, up and down; I will lead them up and down I am fear'd in field and town. Goblin, lead them up and down. Here comes one. Enter LYSANDER.
LYSANDER Hol vagy, Demetrius, te büszke? szólj!	LYSANDER Where art thou, proud Demetrius? speak thou now.
PUCK Itt, itt gazember! készen. Hát te hol?	PUCK Here, villain; drawn and ready. Where art thou?
LYSANDER Megyek, no!	LYSANDER I will be with thee straight.
PUCK Jer hát; víni jobb e hely S egyenlőbb. Lysander a hang után el. Demetrius jő	PUCK Follow me, then, To plainer ground. Exit LYSANDER as following the voice. Enter DEMETRIUS.
DEMETRIUS Hé! Lysander! hát felelj. Te nyúl, te gyáva! elszöktél ugye? Hová rejtéd a bőröd? Itt vagy-e?	DEMETRIUS Lysander! speak again. Thou runaway, thou coward, art thou fled? Speak. In some bush? where dost thou hide thy head?
PUCK Te gyáva szájhős! teli kérkeded A bokrokat s a csillagos eget S nem mersz kiállni? jer, gaz fattyuja! Vesszőre várlak: mert hitvány pulya, Ki fegyvert vonna rád.	PUCK Thou coward, art thou bragging to the stars, Telling the bushes that thou look'st for wars, And wilt not come? Come, recreant; come, thou child; I'll whip thee with a rod: he is defiled That draws a sword on thee.
DEMETRIUS Ott vagy? megállj!	DEMETRIUS Yea, art thou there?
PUCK Kövesd a hangom: víni jobb e táj. Demetrius és Puck el. Lysander visszajő	PUCK Follow my voice; we'll try no manhood here. Exeunt. Re-enter LYSANDER.
LYSANDER Ő fut előlem, mégis ő dacol, Amerre hí, megyek, s nincs ott sehol. A gazfi gyorsabb lábú, mint magam, Váltig futottam, de ő meg rohan; El is buktam: sötét van, zord a hely; Lenyugszom. Áldott napvilág, jövel. (Lefekszik) Csak egyszer lássam szürke fényedet Majd megtalálom, hogy megemleget. (Elalszik) Puck és Demetrius visszajő	LYSANDER He goes before me, and still dares me on; When I come where he calls, then he is gone. The villain is much lighter heeled than I I follow'd fast, but faster he did fly; That fallen am I in dark uneven way, And here will rest me. Come, thou gentle day! Lies down. For if but once thou show me thy grey light, I'll find Demetrius, and revenge this spite. Sleeps. Re-enter PUCK and DEMETRIUS.
PUCK Ha! ha! ha! nyúlszivű; lám elmaradsz!	PUCK Ho, ho, ho, ho! Coward, why com'st thou not?
DEMETRIUS Várj meg, ha mersz, no! de jól tudom azt, Csak bújsz előlem, zugról zugra mész, S nem mersz megállni, hogy szemembe nézz. No, merre vagy hát?	DEMETRIUS Abide me, if thou dar'st; for well I wot Thou runn'st before me, shifting every place; And dar'st not stand, nor look me in the face. Where art thou?
PUCK Itt la: ide gyer!	PUCK Come hither; I am here.
DEMETRIUS Nem; mert bolonditsz. De nem viszed el Csak én szemedbe lássak napvilágon! Most menj dolgodra. Szörnyü bágyadtságom E gyepre hosszan nyúlni kényszerít. Várj el, mihelyt a napfény közelít. (Lefekszik s elalszik) Heléna jő	DEMETRIUS Nay, then, thou mock'st me. Thou shalt buy this dear, If ever I thy face by daylight see Now, go thy way. Faintness constraineth me To measure out my length on this cold bed.— By day's approach look to be visited. Lies down and sleeps. Enter HELENA.
HELÉNA Ó, terhes éj! hosszú, unalmas éj! Rövidülj már; s te, reggel, hozz vigaszt, Hogy hazatérjek a nap fényinél Ezektől, kiket köröm úgy riaszt. S te, ki nem mindig futsz a bú szemétől, Ó, vonj el, álom, a magam körétől. Elalszik	HELENA O weary night, O long and tedious night, Abate thy hours! Shine comforts from the east, That I may back to Athens by daylight, From these that my poor company detest:— And sleep, that sometimes shuts up sorrow's eye, Steal me awhile from mine own company. Sleeps.
PUCK Még csak három? Egy híján Kétszer kettő férfi, lány, Jön az is, de halovány. Ámor úrfi nagy zsivány, Tőle ily bolond a lyány. Hermia jő	PUCK Yet but three? Come one more; Two of both kinds makes up four. Here she comes, curst and sad:— Cupid is a knavish lad, Thus to make poor females mad. Enter HERMIA.
HERMIA Soha ily aléltság! ennyi leverő! Megtépve tüskén, ázva harmaton Nem járni, bennem csúszni sincs erő; Lábam nem oly gyors, mint kivánatom. Virradtig itten egyet pihenek. Ég, óvd Lysandert, ha megküzdenek!:(Lefekszik)	HERMIA Never so weary, never so in woe, Bedabbled with the dew, and torn with briers; I can no further crawl, no further go; My legs can keep no pace with my desires. Here will I rest me till the break of day. Heavens shield Lysander, if they mean a fray! Lies down.
PUCK Úgy, úgy, Jól aludj Hadd kenem Szerelem- Vert szemedre Gyógyszerem. ( A nedvet Lysander szemébe facsarva) Ha ébredsz, Érezz Nagy gyönyört A gyülölt Régi kedves bájain. Édes álom elmultával Teljesüljön a nótával “Kiki a maga párjával”; Jancsi Pannit nyerje meg, Zsák a foltját lelje meg; Hím a nőstényt vigye haza, S ne legyen panasza. Puck el. Lysander, Demetrius stb. alva maradnak	PUCK On the ground Sleep sound I'll apply To your eye, Gentle lover, remedy. Squeezing the juice on LYSANDER'S eye.   When thou wak'st, Thou tak'st True delight In the sight Of thy former lady's eye And the country proverb known, That every man should take his own, In your waking shall be shown Jack shall have Jill; Nought shall go ill; The man shall have his mare again, and all shall be well. Exit PUCK.—DEMETRIUS, HELENA &c, sleep.

←Harmadik felvonás, 1. szín

Szentivánéji álom (Harmadik felvonás, 2. szín)

Negyedik felvonás, 1. szín→