Szentivánéji álom/Negyedik felvonás, 1. szín

← Harmadik felvonás, 2. szín

Szentivánéji álom
szerző: William Shakespeare, fordító: Arany János
(Negyedik felvonás, 1. szín)

Negyedik felvonás, 2. szín →

1. SZÍN Ugyanott Titánia és Zuboly jő, tündér-kísérettel; hátul Oberon láthatatlanul	SCENE I. The Wood. Enter TITANIA and BOTTOM; PEASBLOSSOM, COBWEB, MOTH, MUSTARDSEED, and other FAIRIES attending; OBERON behind, unseen.
TITÁNIA Jer, ülj le mellém e virágpadon, Én kedves orcád majd simogatom És pézsmarózsát tűzdelek hajadba, Szép nagy fülednek csókra csókot adva.	TITANIA Come, sit thee down upon this flowery bed, While I thy amiable cheeks do coy, And stick musk-roses in thy sleek smooth head, And kiss thy fair large ears, my gentle joy.
ZUBOLY Hol van Babvirág?	BOTTOM Where's Peasblossom?
BABVIRÁG Tessék.	PEASBLOSSOM Ready.
ZUBOLY Vakard a fejem, Babvirág.—Hol van mosziő Pókháló?	BOTTOM Scratch my head, Peasblossom.— Where's Monsieur Cobweb?
PÓKHÁLÓ Tessék.	COBWEB Ready.
ZUBOLY Mosziő Pókháló; édes mosziő, vegye a fegyverét s öljön le nekem egy vöröscombú poszméhet valami bogáncskóró tetején; aztán, édes mosziő, hozza ide nekem a limpes-lompos mézet. De ne törje magát nagyon, mosziő; és vigyázzon, mosziő, hogy a lépet se törje ám el; sajnálnám, ha bekeverné magát a mézzel, signor.—Hol van mosziő Mustármag?	BOTTOM Monsieur Cobweb; good monsieur, get you your weapons in your hand and kill me a red-hipped humble-bee on the top of a thistle; and, good monsieur, bring me the honey-bag. Do not fret yourself too much in the action, monsieur; and, good monsieur, have a care the honey-bag break not; I would be loath to have you overflown with a honey-bag, signior.— Where's Monsieur Mustardseed?
MUSTÁRMAG Tessék:	MUSTARDSEED Ready.
ZUBOLY Adja az öklét; mosziő Mustármag. Kérem, ne cerimóniázzon, édes mosziő.	BOTTOM Give me your neif, Monsieur Mustardseed. Pray you, leave your curtsy, good monsieur.
MUSTÁRMAG Mit tetszik parancsolni?	MUSTARDSEED What's your will?
ZUBOLY Semmit, édes mosziő, csak hogy segítsen Pókháló úrfinak kaparni. Borbélyhoz kell mennem, mosziő; mert úgy sejtem, rettentő szőrös a pofám, pedig én oly csiklandós szamár vagyok, hogy mihelyt a szakállam viszket, mindjárt vakarnom kell.	BOTTOM Nothing, good monsieur, but to help Cavalero Cobweb to scratch. I must to the barber's, monsieur; for methinks I am marvellous hairy about the face; and I am such a tender ass, if my hair do but tickle me I must scratch.
TITÁNIA Nem óhajtasz zenét, édes galambom?	TITANIA What, wilt thou hear some music, my sweet love?
ZUBOLY Nagyon zenére termett fülem van: hadd szóljon hát a doromb!	BOTTOM I have a reasonable good ear in music; let us have the tongs and the bones.
TITÁNIA Vagy, édesem, nem ennél valamit?	TITANIA Or say, sweet love, what thou desirest to eat.
ZUBOLY De biz igen, egy mérce abrakot; valami jó száraz zabot megropogtatnék. Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna egy kötél szénára; csak nincs párja a jó édes szénának.	BOTTOM Truly, a peck of provender; I could munch your good dry oats. Methinks I have a great desire to a bottle of hay: good hay, sweet hay, hath no fellow.
TITÁNIA Kalandor szellemim közől egyet Elküldök új dióért az evethez.	TITANIA I have a venturous fairy that shall seek The squirrel's hoard, and fetch thee new nuts.
ZUBOLY Jobban esnék egy vagy két marok száraz bükköny. De kérem, hagyja meg a cselédinek, senki se háborgasson: nagy expozíciót érzek az alvásra.	BOTTOM I had rather have a handful or two of dried peas. But, I pray you, let none of your people stir me; I have an exposition of sleep come upon me.
TITÁNIA Aludj hát, én meg karjaimba fonlak. Tündérim el, el mind! ki merre lát. Ekkép szövődik a lonc, a folyondár Gyöngéden össze; így gyürűzi a Szil kérges ujjait a nő-borostyán. Ó, hogy szeretlek! ó, hogy olvadok! Elalusznak. Puck jő	TITANIA Sleep thou, and I will wind thee in my arms. Fairies, be gone, and be all ways away. So doth the woodbine the sweet honeysuckle Gently entwist,—the female ivy so Enrings the barky fingers of the elm. O, how I love thee! how I dote on thee! They sleep. OBERON advances. Enter PUCK.
OBERON (kilép) Itt vagy, Robin? Ládd, ládd, be gyönyörű! Már szánni kezdem őrült kínjait; Imént a sűrüben előtaláltam, E csúf bolondnak szedve illatot Megtámadám és összekoccanánk, Mert éppen akkor tűze friss, szagos Virágfüzért bozontos üstökére; S mely másszor a bimbókon keleti Gyöngyszem gyanánt duzzadva áll, a harmat, Az most a gyönge kis virág szemén Mint könyü rezge, a szégyen miatt. Midőn kedvemre jól lekorholám, S ő szép szavakkal engesztelve kért, Én sürgetém a váltott gyermeket; Id’adta mindjár’ és el is vitette Szellemlakomba gyors tündérivel. Most, a fiú enyim levén, szeméről E csúnya rontást én is elveszem; Te meg, fiam, Puck, ez athénei Fejéről vond le azt a furcsa bőrt, Hogy, ha fölébred, mint a többiek, Hadd térjen ő is Athenébe meg, S ne jusson e kaland eszébe, csak Mint egy rossz álom zaklatásai. De már feloldom a tündérkirálynét. Légy, minő vagy, kedvesem! Láss, mikép látsz rendesen. Diána füve Ámor virágát Győzze le tüstént, rontsa varázsát. Ébredj, királyném, szép Titánia!	OBERON Welcome, good Robin. Seest thou this sweet sight? Her dotage now I do begin to pity. For, meeting her of late behind the wood, Seeking sweet favours for this hateful fool, I did upbraid her and fall out with her For she his hairy temples then had rounded With coronet of fresh and fragrant flowers; And that same dew, which sometime on the buds Was wont to swell like round and orient pearls, Stood now within the pretty flow'rets' eyes, Like tears that did their own disgrace bewail. When I had, at my pleasure, taunted her, And she, in mild terms, begg'd my patience, I then did ask of her her changeling child; Which straight she gave me, and her fairy sent To bear him to my bower in fairy-land. And now I have the boy, I will undo This hateful imperfection of her eyes. And, gentle Puck, take this transformed scalp From off the head of this Athenian swain, That he awaking when the other do, May all to Athens back again repair, And think no more of this night's accidents But as the fierce vexation of a dream. But first I will release the fairy queen. Be as thou wast wont to be; Touching her eyes with an herb. See as thou was wont to see. Dian's bud o'er Cupid's flower Hath such force and blessed power. Now, my Titania; wake you, my sweet queen.
TITÁNIA Ó, milyen álmok! kedves Oberon Mintha szamárba lettem vón’ szerelmes.	TITANIA My Oberon! what visions have I seen! Methought I was enamour'd of an ass.
OBERON Ott fekszik a hű.	OBERON There lies your love.
TITÁNIA De hogy eshetett ez? Mily undorodva néz most rá szemem!	TITANIA How came these things to pass? O, how mine eyes do loathe his visage now!
OBERON Csak csendesen!—Vedd le a főt, Robin. Zenét, királyné, mely jobban leverje A rendes álomnál érzésöket.	OBERON Silence awhile.—Robin, take off this head. Titania, music call; and strike more dead Than common sleep, of all these five, the sense.
TITÁNIA Zenét! Zendüljön altató zeném!	TITANIA Music, ho! music; such as charmeth sleep.
PUCK Ha ébredsz, pislogj a magad szamár szemén.	PUCK Now when thou wak'st, with thine own fool's eyes peep.
OBERON Zenét!—Királyném, fogd kezem s jövel A föld, melyen alusznak, ringjon el. Most a szivesség köztünk újra kel, S holnap, ha Theseus nászt ünnepel, Éjfélkor ott legyünk, s vig táncra fel! Áldást, szerencsét rájok adni kell. Im e szerelmes két pár hű kebel Hős Theseusszal szintén összekel.	OBERON Sound, music. Still music. Come, my queen, take hands with me, And rock the ground whereon these sleepers be. Now thou and I are new in amity, And will to-morrow midnight solemnly Dance in Duke Theseus' house triumphantly, And bless it to all fair prosperity There shall the pairs of faithful lovers be Wedded, with Theseus, all in jollity.
PUCK Szellemek királya! halld Hallom a pacsirta-dalt.	PUCK Fairy king, attend and mark; I do hear the morning lark.
OBERON Úgy, királyném, szaporán Lebbenünk az éj után, Kerüljük a földgolyót, Sebesebben, mint a hold.	OBERON Then, my queen, in silence sad, Trip we after night's shade. We the globe can compass soon, Swifter than the wand'ring moon.
TITÁNIA Jer, királyom; s szállva majd Fejtsd meg ezt az éji bajt Alva hogy juték ide, E halandók közibe? Mind el Kürtharsogás Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret jőnek	TITANIA Come, my lord; and in our flight, Tell me how it came this night That I sleeping here was found With these mortals on the ground. Exeunt. Horns sound within. Enter THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.
THESEUS Menjen, az erdészt hívja valaki. Bevégezők e hajnal ünnepét S minthogy korán van és elég idő, Hadd hallja mátkám az ebek zenéjét. - Le kell nyaklózni a völgyben nyugotra. - Hívjátok, mondom, a vadászt hamar. - Mi, szép királyném, a tetőre hágunk S hallgatjuk a zenélő zűrzavart, Mit a visszhang s kutyáim serge tart.	THESEUS Go, one of you, find out the forester;— For now our observation is perform'd; And since we have the vaward of the day, My love shall hear the music of my hounds,— Uncouple in the western valley; go:— Despatch, I say, and find the forester.— Exit an ATTENDANT. We will, fair queen, up to the mountain's top, And mark the musical confusion Of hounds and echo in conjunction.
HIPPOLYTA Ott voltam egyszer Cadmus- s Herculessel, Midőn medvét hajtottak spártai Ebekkel Creta erdein: sosem Hallottam oly szép hősi zajt: az erdők, A lég, a forrás, minden ott körül Egy lármahang volt. Nem hallék soha Oly zengő zűrzavart, oly méla dörgést.	HIPPOLYTA I was with Hercules and Cadmus once When in a wood of Crete they bay'd the bear With hounds of Sparta: never did I hear Such gallant chiding; for, besides the groves, The skies, the fountains, every region near Seem'd all one mutual cry: I never heard So musical a discord, such sweet thunder.
THESEUS Az én kutyám is mind spártai faj, Lefüggő száju, sárga mind; s fülökkel Lesöprik a fűről a harmatot; Leppentyüik mint a thessal bikáé Lassúk futásra, de szájuk harang Alább-alább mind. Úgy, hogy összezengőbb Vonítást kürtre nem hallott soha Se Creta, Sparta, sem Thessalia; Itélj, ha hallod.—Ej, miféle nimfák?	THESEUS My hounds are bred out of the Spartan kind, So flew'd, so sanded; and their heads are hung With ears that sweep away the morning dew; Crook-knee'd and dew-lap'd like Thessalian bulls; Slow in pursuit, but match'd in mouth like bells, Each under each. A cry more tuneable Was never holla'd to, nor cheer'd with horn, In Crete, in Sparta, nor in Thessaly. Judge when you hear.—But, soft, what nymphs are these?
EGÉUS Uram, ez itt az én leányom, alva, E meg Lysander; az Demetrius; Amaz Heléna, ősz Nedár leánya Csudálkozom, hol járnak itt rakáson.	EGEUS My lord, this is my daughter here asleep; And this Lysander; this Demetrius is; This Helena, old Nedar's Helena I wonder of their being here together.
THESEUS Úgy lesz, korán fölkeltek, nézni május Ez ünnepét, s meghallva szándokom, Előre jöttek, itt üdvözleni. - De szólj, Egéus, nem ma van kitűzve Hogy válaszát kimondja Hermia?	THESEUS No doubt they rose up early to observe The rite of May; and, hearing our intent, Came here in grace of our solemnity.— But speak, Egeus; is not this the day That Hermia should give answer of her choice?
EGÉUS Ma van, kegyelmes úr.	EGEUS It is, my lord.
THESEUS Jőjjön vadásznép, és kürtölje fel. Kivül kürtszó és zaj Demetrius, Lysander, Hermia és Heléna felriadnak	THESEUS Go, bid the huntsmen wake them with their horns. Horns, and shout within. DEMETRIUS, LYSANDER,HERMIA, and HELENA awake and start up. Good-morrow, friends. Saint Valentine is past; Begin these wood-birds but to couple now?
THESEUS No, jó reggelt, fiúk. Bálint-nap elmúlt S még csak most párosodnak e rigók?
LYSANDER Uram, bocsánat! Térdre esnek	LYSANDER Pardon, my lord. He and the rest kneel to THESEUS.
THESEUS Kérem, álljatok fel. Tudom, vetélytársak valátok együtt Hogy a csudába hát e szép barátság? Hogyan fér össze gyűlölet s vetély, Hogy együtt hálnak és egyik se fél?	THESEUS I pray you all, stand up. I know you two are rival enemies; How comes this gentle concord in the world, That hatred is so far from jealousy To sleep by hate, and fear no enmity?
LYSANDER Uram, zavartan, félálomba, fél- Imette szólok: egy lelkem hite! De nem tudom, hogyan jövék ide; Úgy gondolom (hazudni nem szeretnék, Úgy van—hogy is van? már emlékezem), Én Hermiával szöktem e ligetbe, Hogy Athenéből oly vidékre fussunk, Hol az athéni törvény szigora—	LYSANDER My lord, I shall reply amazedly, Half 'sleep, half waking; but as yet, I swear, I cannot truly say how I came here But, as I think,—for truly would I speak— And now I do bethink me, so it is,— I came with Hermia hither: our intent Was to be gone from Athens, where we might be, Without the peril of the Athenian law.
EGÉUS Elég! elég! Uram, hallottad ezt! Törvényt kivánok, törvényt a fejére. Szökni akartak, lásd, Demetrius, Igy téged, engem is megrablani, Téged arádtól és engem szavamtól, Adott szavamtól, hogy lányom tiéd.	EGEUS Enough, enough, my lord; you have enough; I beg the law, the law upon his head.— They would have stol'n away, they would, Demetrius, Thereby to have defeated you and me You of your wife, and me of my consent,— Of my consent that she should be your wife.
DEMETRIUS Uram, Heléna megmondá nekem Szándékukat s hogy e ligetbe szöktek; És én követtem őket dühösen, Engem pedig szerelmes szép Heléna. De jó uram, nem t’om mi csoda által (Mert csoda volt); szerelmem Hermiához Mint hó elolvadt, s most olyan nekem, Mint holmi játékszer emléke, mely Kicsiny koromban vágyam célja volt; Most minden érzés, hű erély, szivemben, Szememnek tárgya s minden gyönyöre Csupán Heléna. Ő volt jegyesem, Mielőtt csak láttam volna Hermiát De megvetém e tápot, mint beteg; Gyógyulva megjött a természetes Iz; most kivánom, érzem, jól esik, S hozzá örökre hű is maradok.	DEMETRIUS My lord, fair Helen told me of their stealth, Of this their purpose hither to this wood; And I in fury hither follow'd them, Fair Helena in fancy following me. But, my good lord, I wot not by what power,— But by some power it is,—my love to Hermia, Melted as the snow—seems to me now As the remembrance of an idle gawd Which in my childhood I did dote upon And all the faith, the virtue of my heart, The object and the pleasure of mine eye, Is only Helena. To her, my lord, Was I betroth'd ere I saw Hermia But, like a sickness, did I loathe this food; But, as in health, come to my natural taste, Now I do wish it, love it, long for it, And will for evermore be true to it.
THESEUS Jó sors hozott így össze, hű szivek, De majd beszéltek erről többet is. - Egéus, én megmásitom szavad, Mert még ma e két pár, együtt velünk, Oltár előtt örökre egyesül. S minthogy a reggel java elhaladt A célbavett vadászat elmarad. Jerünk Athénbe vissza, édesem, Hármas menyegzőt ülni fényesen. - Jer, Hippolyta. Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret el	THESEUS Fair lovers, you are fortunately met Of this discourse we more will hear anon.— Egeus, I will overbear your will; For in the temple, by and by with us, These couples shall eternally be knit. And, for the morning now is something worn, Our purpos'd hunting shall be set aside.— Away with us to Athens, three and three, We'll hold a feast in great solemnity.— Come, Hippolyta. Exeunt THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.
DEMETRIUS Előttem ez mind elfut, összefoly, Mint felhővé mosódó messzi helység.	DEMETRIUS These things seem small and undistinguishable, Like far-off mountains turned into clouds.
HERMIA Nekem meg olyan, mintha két szemem Kettőzve látna mindent.	HERMIA Methinks I see these things with parted eye, When every thing seems double.
HELÉNA Nékem is Meg mintha kincset leltem volna, mely Enyém is, mégsem az: Demetriust.	HELENA So methinks And I have found Demetrius like a jewel. Mine own, and not mine own.
DEMETRIUS De hát ébren vagyunk? tudjátok azt? Úgy rémlik, egyre alszunk, álmodunk. Vagy itt volt és hivott a fejdelem?	DEMETRIUS It seems to me That yet we sleep, we dream.—Do not you think The duke was here, and bid us follow him?
HERMIA Itt ám, atyám is.	HERMIA Yea, and my father.
HELÉNA Meg Hippolyta.	HELENA And Hippolyta.
LYSANDER S azt hagyta: menjünk oltárhoz velök.	LYSANDER And he did bid us follow to the temple.
DEMETRIUS Úgy hát nem álmodunk. Jerünk utána; Majd elbeszéljük álmunkat menet. El mind. Zuboly fölébred	DEMETRIUS Why, then, we are awake: let's follow him; And by the way let us recount our dreams. Exeunt. As they go out, BOTTOM awakes.
ZUBOLY Aztán, ha végszavam következik, hívjatok, s jelenek: a legközelebbi így van: “Szépséges Pyramus.”—Hé! ha! hó!—Vackor Péter! Dudás, a fúvó-foldozó! Orrondi, az üstfoldozó! Ösztövér!—Isten engem! most elszöktek, itt hagytak alva. Rettentő különös látásom volt. Azt álmodtam, hogy ész legyen, aki megmondja, micsoda álom volt az: az ember csupa sült szamár, ha azt az álmot meg akarja fejteni. Úgy tetszik, mintha én, izé—nincs élő teremtés, aki megmondhassa, mi voltam én. Úgy tetszik, mintha... mintha nekem, izé—de az ember futóbolond, ha meg akarja mondani, mim volt nekem. Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szíve kimondani, milyet álmodtam én. Rábeszélem Vackort, csináljon egy nótát erről az álomról; e legyen a címe: Zuboly álma, mert még most is zubog a fülem belé; s eldallom egyik jelenet végén a fejedelem előtt: vagy talán, hogy annál tetszősb legyen, Thisbe halálán fúvom el. (El)	BOTTOM When my cue comes, call me, and I will answer. My next is 'Most fair Pyramus.'—Heigh-ho!—Peter Quince! Flute, the bellows-mender! Snout, the tinker! Starveling! God's my life, stol'n hence, and left me asleep! I have had a most rare vision. I have had a dream—past the wit of man to say what dream it was.—Man is but an ass if he go about to expound this dream. Methought I was—there is no man can tell what. Methought I was, and methought I had,—but man is but a patched fool, if he will offer to say what methought I had. The eye of man hath not heard, the ear of man hath not seen; man's hand is not able to taste, his tongue to conceive, nor his heart to report, what my dream was. I will get Peter Quince to write a ballad of this dream: it shall be called Bottom's Dream, because it hath no bottom; and I will sing it in the latter end of a play, before the duke: peradventure, to make it the more gracious, I shall sing it at her death. Exit.

←Harmadik felvonás, 2. szín

Szentivánéji álom (Negyedik felvonás, 1. szín)

Negyedik felvonás, 2. szín→