Szendrey Júlia naplója/Júlia kézírásával négyoldalas töredék
Az eredeti naplót közzétevő Mikes Lajos és Dernői Kocsis László leírása szerint:
Levélpapiros (12×19 cm.), tintával írva. Az első oldal élén: Levelek Naplómból, october 5. 1854.
Mennyi tünődés, mennyi töprengés! Mily fárasztó, mily kimeritő ez örökös küzdelem! Mért nem tudok akarni vagy lemondani? ha el nem tudom fojtani magamban a vágyat, mért nem birok elég erővel a tettre? mért emésztem fel minden lélekerőmet ez eredménytelen harcban, mely szüntelen megujul s mely képtelenné tesz egyik vagy másik uton haladnom.
Pedig csak ez ad erőt, ez ad kitartást a szellemnek: szüntelen haladni, haladni egy bizonyos cél felé, melyet ha egyszer kitűztünk magunknak, arról többé ne vegyük le szemeinket; ne tekintsünk vissza az útra, melyen megsebzett lábaink vérnyomai piroslanak, ne tekintsünk oldalt, hogy el ne szédüljünk a meredek látásától, melynek szélén haladunk, vagy meg ne undorodjunk a sártól, mellyel dobálnak, előre, csak előre a cél felé, melyet elérnünk kell vagy érte meghalnunk. Oh jól tudom én ezt és mégis, mégis...
Más cél felé fordul epedő tekintetem.
Nincs erőm azon cél felé törekednem, hova minden vágyam vonz, hova minden sóhajtásom száll; más uton vonszolom tántorgó lépteimet s ez az mi oly elégedetlenné tesz magammal és a világgal, e szüntelen küzdés vágyaim és tetteim között, mi meghiúsitja törekvéseimet és gyümölcstelenné teszi fáradozásaimat. Oh szellem világa ott a magasban, mért vonzasz úgy magadhoz, ha az anyag a földön tart lekötve; vagy mért nincs erőm, kitartásom, küzdeni az egyik felé s elszakadni a másiktól, vagy mért nem tudom a kettőt össze egyeztetni, miként annyian, kik bölcsen ki tudják mérni mindkettőnek az illető részt. Oh, ha bízni tudnék tehetségemben, ha nem kételkedném hivatásomban, akkor –