Szendrey Júlia naplója/Egy lap töredék 1850 tavaszáról
Az eredeti naplót közzétevő Mikes Lajos és Dernői Kocsis László leírása szerint:
Kék levélpapíroson (14,5×23 cm.) tintával írva. Félmondattal kezdődik, 14 sor után dátum: Május 20. Majd 10 sor kézírás. A papír hátsó oldala üres.
„Bár töredék, ez a pársoros följegyzés igen fontos dokumentuma Julia lelki vivódásának 1850 tavaszán. Mert kétségtelen, hogy a kézirat 1850 májusából való. Julia 1850 április 24-ikén érkezett meg Pestre Erdődről, otthonhagyva fiát, Zoltánt, az öreg Szendreynél.”
... nem látom, csak ösztönszerűleg érzem a közelgő vészt, a villámot, melly lesujthat, illyenkor borzadok, félek. Mi ez?... talán csak álom?... nem, nem! szívem látja, szívem súgja, hogy maholnap veszve leszek. De hogy? Nem lehet-e mindent kikerülni a halállal s ez nem kezemben van-e? De első veszedelmem, melly már megfogamzott lelkemben, hogy nem akarok meghalni. Élni akarok, meg akarom kisérteni a boldogság nélküli életet. Ezt az előtt lehetetlennek tartám. Ez életösztön az első rosz lépés, az első alap, mellyre jövendőm épülni fog. Mi áron? mi következéssel? Jaj nekem! és ezerszer jaj!
Ez nagy és nehéz nap! Életem napról napra tarkább, bonyolultabb. Virágok vesznek körül, tarka, ezer színű virágok, de ezek tele vannak tövisekkel, mellyek minden mocczanásra, minden szél fuvalmára szívemet vérzik. E tarka virágok alatt mérges darázsok vannak elbúva, mellyek szívembe ütik fulánkjokat és annak vérével vegyítik fulánkjok mérgét. Mi lesz a vége? mi lesz a kifejlődése? Számtalan sebeim be fognak-e gyógyulhatni, vagy ragályos nedvökkel elborítják lassanként egész lelkemet?...