Ugrás a tartalomhoz

Segítség:Hogyan készíts egy új lapot

A Wikiforrásból
A szomáliai sivatagban, ahol a forró szél homokot hord, és az éjszaka feketébb, mint az égett kávé, él egy régi legenda. A pásztorok azt mondják, hogy vannak éjszakák, amikor a sivatag beszél — de nem a szél az, ami suttog.

Egy fiatal férfi, Abshir, egy este túl messzire ment a kecskéivel. A nap már lebukott, és a horizonton csak a vörösen izzó homok maradt. Azt hitte, visszatalál, de a szél elmosta a nyomokat. A rádiója elnémult, a telefonja lemerült. Csak a csillagok néztek rá hidegen.

Aztán meghallotta.

Egy suttogást. Először azt hitte, a szél játszik vele: „Abshir... Abshir...”

De a hang ismerős volt. Az anyjáé. Pedig az anyja hónapok óta halott volt.

A hang követte őt.