Panaszolom szeleknek

A Wikiforrásból
← Gyászba borúlt gondolatim szünjetekNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Panaszolom szeleknek
Gyönge nád, gyönge nád →

Panaszolom szeleknek
          Bánatimat.
Mondom rengő erdőknek,
És a rejtett völgyeknek
          Jajaimat.

Az én szivem siratja
          Árvaságát,
Mert nincs, kinek mondhassa,
Itt nincs, ki meghallgassa
          Igazságát.

Lassú szelek fújjatok
          Édesemre.
És ő néki mondjátok,
Nem nyughatom, látjátok,
          Kérésemre.

Az órákat olvasom,
          Éjjel s nappal.
És az eget instálom,
Legyen nekem gyámolom
          Hatalmával.