Panaszolom szeleknek
Panaszolom szeleknek
Bánatimat.
Mondom rengő erdőknek,
És a rejtett völgyeknek
Jajaimat.
Az én szivem siratja
Árvaságát,
Mert nincs, kinek mondhassa,
Itt nincs, ki meghallgassa
Igazságát.
Lassú szelek fújjatok
Édesemre.
És ő néki mondjátok,
Nem nyughatom, látjátok,
Kérésemre.
Az órákat olvasom,
Éjjel s nappal.
És az eget instálom,
Legyen nekem gyámolom
Hatalmával.