Gyászba borúlt gondolatim szünjetek
Gyászba borúlt gondolatim szünjetek,
Legyen elég keseregni veletek.
Az az aranyidő forog elmémben,
Mellyet ohajtok egész életemben.
Gondolatim között vagyon mély álom,
Álom, álom, meglehet feltalálom;
Mert kegyesem szivem felét ellopta,
Mást szeret, azt, kinek szivét odadta.
Hogy keserű legyen a méz, nem véltem,
Hogy én tőlem idegen légy, nem féltem.
De csakugyan nem mind arany, a mi fényes,
Az egyenes sziv is lehet tekervényes.