Gyászba borúlt gondolatim szünjetek

← Ó be parányi kis csupor

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Gyászba borúlt gondolatim szünjetek

Panaszolom szeleknek →

Gyászba borúlt gondolatim szünjetek,
Legyen elég keseregni veletek.
          Az az aranyidő forog elmémben,
          Mellyet ohajtok egész életemben.

Gondolatim között vagyon mély álom,
Álom, álom, meglehet feltalálom;
          Mert kegyesem szivem felét ellopta,
          Mást szeret, azt, kinek szivét odadta.

Hogy keserű legyen a méz, nem véltem,
Hogy én tőlem idegen légy, nem féltem.
          De csakugyan nem mind arany, a mi fényes,
          Az egyenes sziv is lehet tekervényes.