Berenicének még magasan ragyogott szerencsecsillaga. Virulóbban mint valaha, jött fivérével, Agrippával, Rómába, hol a császári palotába költözött; és, mint Dio Cassius beszéli, Titussal közös életmódot folytatott. Felségként uralkodott ennek házában, és azon ábrándokkal áltatá magát, hogy legközelebb augustaként fog üdvozöltetni. Titus oly heves szenvedélylyel viseltetett iránta, hogy féltékenységében a konzuli méltósággal felruházott Caecinát meggyilkoltatta, mert gyanakodott rá, hogy Berenicével titkos szerelmi viszonyt folytat.
Nem sok hija volt, hogy a zsidó fejedelemnőből római császárné lett légyen, de a római nép előitélete a zsidók ellen megsemmisithetlen gátként állott a szivekben rég megkötött frigy elébe.
Egész Rómában a legocsmányabb hirek keringtek felőlük. A czinikusok élczeik állandó czélpontjául tevék a zsidónőt, és Diogenes rhetor a szinházban nyilvánosan a legvakmerőbb rágalmakat engedé meg magának a czézárfi és ágyasa ellenében, ugy hogy még a házasságukat ellenző Vespasián is annyira felingerült ellene, hogy nyilvánosan megkorbálcsoltatta őt; a szatirikus Juvenal pedig legmaróbb gúnynyal elevenité fel Berenicének fiérével volt régi viszonyának emlékezetét. Szertelen fényüzése következtében Berenice kénytelen volt gyémántjainak egy ré-
