Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/68

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

szét eladni. Ékszereit a római ékszerészek pikáns szerelmi zálogokul ajánlgaták:

A hires gyémánt, mely Berenice ujján
Becsben gyarapodott. A vérfertőzőnőnek egykor
A barbár adá, testvérének adta Agrippa azt,
Ott hol mezitlábu királyok ülik a sabbath-napot
S hol röfögő malacznak kegyelmeznek régi korok óta.

A rómaiak haragja és megbotránkozása egyre nagyobbodott, mig végre Vespasián megparancsolá fiának, hogy szakitsa meg viszonyát, Berenicének oda kellett hagynia a fővárost; Titus nehéz szivvel bár, de megvált tőle.

Titus trónralépte után még egyszer visszatért Berenice Rómába, de a császár nem vett tudomást róla. Hogy mi lett belőle, hol és mikor végezé be tragikus életét, arról hallgat a krónika.

Berenice példája nem maradt hatás nélkül, két ifjabb nővérére, Mariamna és Druzillára nézve, kik semmivel se voltak jobbak, mint ő.

Mariamne, a nővérek másodika, ki Kr. u. 34-ben született, igen ifjan, és mint mondják, még atyja életében, Archelaussal, Chelkias lovas százados fiával, jegyeztetett el. Házassága nem volt boldog; elhagyta férjét, kitől egy Berenice nevü leánya született, és egy gazdag alexandriai zsidó, Demetrios neje lőn, ki akkor az alebarcha méltóságot viselte, és kinek egy fiat szült, Agrippinót.