elrémült a szerencsétlen királyné! Gyülölete most már a legnagyobb irtózattá fokozódott.
Ekkor egyszerre azon hir terjedt el Jeruzsálemben, hogy Antónius Heródest érdeme szerint megbüntette és halálra itélte. Alexandra rögtön azon gondolkodott, hogy mi módon használja fel e hirtelen változást. Kérte Józsefet, hogy engedje meg neki, hogy leányával, Mariamnával együtt a római zászlók védelme alá helyezhesse magát. Azon reménynyel kecsegteté magát, hogy Antónius Jeruzsálembe jő, és hogy leánya szépsége által könnyen sikerül majd őt maga és becsvágyó tervei számára megnyerni. De nem telt bele sok idő, és Heródes bántatlanul, sőt Antónius által a Coelesyria fölötti uralommal megajándékozva, visszaérkezett fővárosába. Nővérére, Saloméra nézve, ki fondorkodás és nagyravágyás tekintetében fivérének mit sem engedett, mi sem volt előbb való, mint fivérét Alexandra tervezgetései felől értesiteni. Ez asszony volt Mariamne legnagyobb ellensége. Emennek szépsége, mely minden szivet meghóditott, feddhetetlen élete és a gúny, melylyel az idumei családot folyton illeté, oly gyülöletre gerjeszték Salomét, minőt csak asszony képes érezni asszony ellenében; a legkiengesztelhetetlenebb szenvedélyek egyikét, melyekre emberi sziv képes. Eltökélé magában, hogy a királynét megrontja, és igen is jól ismervén
