Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/42

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

reá és koronájára nézve oly veszedelmes ifjút. Hogy mindjárt végre is hajtsa gyilkos terveit, arra Cleopátrától való féltében nem merészkedett, hanem várakozott, mig alkalmas pillanat kinálkozik. Midőn az ifju főpap sátoros ünnepkor teljes papi ornatusában, mely nemes termetét és alakja szépségét még jobban kiemelé, a templomba lépett, az összegyült nép által szünni nem akaró üdvrivalgással fogadtatott; ez volt halálos itélete. Kevéssel ezután Heródes meghitta őt Jerichóba, hol szolgáinak azon parancsot adá, hogy játszadozva huzzák a viz alá, és addig tartsák ott, mig lelkét kiadja, Igy halt meg Aristobul, Mariamne egyetlen fivére, tizennyolcz éves korában. [35 évvel Kr. e.]

Nagy volt a meg döbbenés, midőn a nagyreményü ifju halálának hire Jeruzsálembe érkezett. Alexandra vigasztalhatatlan volt; nem egyszer volt eszében, hogy véget vet életének, de azon eszme, hogy egykor még boszut állhat fia gyilkosán, fenntartotta őt. Sem a szomoruság, melyet Heródes sógora halála felett szinlelt, sem a pompa, melylyel őt eltemetteté, nem csillapithaták Alexandra és Mariamne fájdalmát és gyülöletét; az anyja egészen átadá magát a fájdalomnak, azonban végre tudósitá az egyiptomi Kleopátrát az őt lesujtó esemény felől, és Heródest nyiltan fia gyilkosának nevezé. E királynőnél szives részvétre talált. Akár a szerencsétlen anya iránti