Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/13

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van
És nincs keresetben se hiánya véle.

Egész életében férjének javára

Törekedik mindég, sohase kárára.

Kikeresi buzgón a lent és a gyapjat,

S ügyes keze fon, sző, sohase nyugodhat.

Mint kalmár hajója távol messziről

Hoz serény szorgalommal élelmet elő.

Még tart az éj, és ő már véget vet álmának,

Cselédnek munkát oszt, s élelmet házának.

Ha megkedvel egy földet, meg is szerezi,

S keze munkájából szőllőt örökit.

Derekát erővel körülövezi,

És serényen jártatja dolgos kezeit.

Maga is tudja, hogy sikeres munkája,

S éjjel sem alszik el mécsének világa.

Ügyes kezeit a rokka felé nyujtja,

S a peregő orsót ujja közé fogja.

A szegények felé karjait kinyujtja,

S a szükölködőknek kezeit megnyitja.

A hidegtől meg van házanépe óva,

Mert fel van öltözve piros karmazsinba.

De magának is sző számos takarókat,

S lenből hord ruhákat, s biborból valókat.

Közhelyeken nyilván emlegetik férjét,

Az ország tanácsa közepette ülőt.

Diszköntösöket is sző, és eladogat,

S övkötőkkel látja el a kalmárokat.

Méltóságot ölt ő köntösül magára,

S az njuló napot mosolyogva várja.

Mindig bölcsességre nyilnak ajkai,

És kecscsel szólnak rólok a báj tanai.

Családja dolgára felügyelget hiven,

És nem fogyasztja soha kenyerét sem ingyen.

Magasztalására fiai fellépnek,

S férje is felszólal dicsőitve vélek.