engedély szükségeltetett, milyen egyébiránt még az 1322-ik évben is kiadatott Jakab arragoniai király által. Még a kis Navarra királyságban találjuk azon időtájt a többnejüséget a zsidók között. Theobald király — egészen a talmud értelmében — oly törvényt bocsátott ki, mely minden országában lakó zsidónak annyi feleséget engedélyezett tartani, a mennyit eltartani és kormányozni képes, oly súlyos kikötés mellett azonban, hogy egyet sem volt szabad közülök eltaszitani a nélkül, hogy valamennyit is el ne távolitotta volna.
A zsidó nőnek hatásköre a ház volt, hivatása a hitvesi élet, és legszebb éke a háziasság. A zsoltárköltőnek a nőiesség eszménye »oly asszony, ki gyümölcsös szellőtőkéhez hasonló a ház bensejében«; és azon dicsénekben, melyben a költő az ártatlanságról és szorgalomról, a hüségről, kellemről és békeszeretetről, mint az asszony legfőbb ékességeiről dalol, legkivált a háziasságnak élő nőt rajzolja elénk. A derék asszonyról szóló e dal, mely arany abéczének neveztetik, s a melyet mostan is még el szokott az ájtatos zsidó hetenként a szombat beálltakor énekelni, az ókor irodalmában egyetlen a maga nemében.
Ah, egy derék asszonyt vajjon ki találhat ?
- Kincseknél értéke nagyobb az olyannak.
Bizva megnyugodhat a férj lelke benne,
