Sok asszony végzett már dicső s nagy dolgokat,
- De te mindeniknél nagyobb és dicsőbb vagy !«
A bájak hazudnak, a szépség mulandó,
- Csak az istenfélő dicséretre méltó.
Kezei munkáját magasztaljátok hát ;
- Tettei a kapukban dicsérni fogják.
Háziasság volt és marad mindenha a nő legszebb éke, melyet a legtöbb magasztalás illet. És milyen dicső az ilyen magasztalás! A mintaszerü nő ezen kellékét a zsidó bölcsek megteremtetésének következő allegorikus képletében fejezik ki: »Nem alkottatott a férfi fejéből, nehogy büszke legyen; nem szeméből és füléből, nehogy kiváncsi, vagy szájából, nehogy fecsegő, sem szivéből, nehogy szenvedélyes és féltékeny legyen; a kezéből sem, nehogy mindent megtapogasson, sem a lábából, nehogy a házból hasztalan kijárogasson — hanem azon részéből, mely a szem elől el van rejtve, hogy jó, erkölcsös és szemérmes legyen.«
E nézetnek megfelelők valának a nők kötelmei is; ezek leginkább a háztartás gondozásából — mint főzés, mosás, fonás és szövés — állottak. A zsidó nők már az ókorban műszövőnők voltak, és készitményeik élénk kereskedés tárgyát képezték idegen országokba. Algériában és Marokkóban mostan is a legbecsesebb selyemszöveteket készitik. Hogy a háziasság iránti érzéket már a kis leányokban is felkeltsék,
