XIV. FEJEZET.
Az ötödik kérésről.
És bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek.
I. Krisztus szenvedéséből eredt minden bűneink bocsánata.
Ámbár oly sok az, a mi Istennek határtalan bölcsességgel és jósággal párosult végtelen hatalmát hirdeti, hogy bárhová fordítsuk szemeinket és gondolatunkat, véghetetlen hatalmának és jóságának legbiztosabb jeleire találunk: mindazáltal semmi sincs, a miből véghetetlen szeretető és csodálandó kegyessége irántunk jobban kitűnnék, mint Jézus Krisztus szenvedésének megmagyarázhatatlan titka, melyből ama kiapadhatta forrás ered a bűnök szennyének lemosására, melylyel Isten vezetéséből és kegyelméből megmosatni és kiengeszteltetni óhajtunk, midőn tőle azt kérjük: „bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket.”
II. Mit foglal magában ezen ötödik kérés?
Eme kérés némileg azon javak összegét foglalja magában, melyekkel Krisztus Jézus elhalmozta az emberi nemet. Mert ezt tanítá Izaiás: „Megbocsáttatik,[1] úgymond, Jákob házának gonoszsága; és ez leszen minden gyümölcse, hogy elvétetik az ő bűne.” Ezt bizonyító Dávid is, boldognak hirdetvén azokat, kik azon üdvös gyümölcsben részesülhettek, e szavakkal:[2] „Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik.” Azért a lelkészeknek pontosan s szorgalmasan ki kell jelelni és megmagyarázni e kérés értelmét, mely mint tudjuk, a mennyei élet elnyerésére oly nagy fontossággal bír.
III. Hogyan különbözik itt e kérés módja attól, mely a fönnebbiekben volt?
Uj módja kezdődik itt a kérésnek. Mert eddig Istentől nemcsak örökkétartó és lelki jókat, hanem múlandó, ez életre
