hogy az Édenből kiűzetnek és olvasva, hogy az Éden bemenetéhez tüzes és kétélű kardot tartó Kerub állíttatott, hogy a visszamehetés minden reménye megsemmisüljön; és látva, hogy őket a bántalomért bosszútálló Isten belső és külső bajokkal bünteti: nem gondoljuk-e, hogy veszve van az ember? nem hiszszük-e, hogy nemcsak az Isteni segélytől meg van fosztva, hanem még minden bajnak oda van vetve? És mégis az isteni harag és bosszú ily nagy jelei között Isten irántunk való szeretetének némi sugara tűnt fel. Mert olvassuk:[1] Készíte pedig az Úr Isten Adámnak és feleségének bőrköntösöket, és felöltöztető őket;” a mi bizonyára legnagyobb bizonyítéka volt annak, hogy Isten az embereket soha sem fogja elhagyni. Ama mondat igazságát is, hogy Isten szeretetét nem meríti ki az emberek méltatlankodása, kifejezte Dávid ama szavakkal:[2] „Visszatartja-e haragjában az ő irgalmasságát?” Ezt nyilvánítá Habakuk is, midőn Istenhez így szólt:[3] „Mikor megharagszol az irgalmasságról emlékezel meg.” Mikeás pedig így nyilatkozott:[4] „Ki hasonló hozzád, Isten! ki elveszed a gonoszságot és a te örökséged maradékainak bűnét elhallgatod? Nem bocsátja rá többé az ő haragját, mert irgalmasságban telik kedve.” Valóban úgy van; midőn azt gondoljuk, hogy egészen elvesztünk és az isteni segélytől megfosztva vagyunk, épen akkor keres fel bennünket és gondoskodik rólunk Isten végtelen jóságánál fogva; mert a haragban visszatartja az igazság fegyverét s nem szűnik meg irgalmának kimeríthetlen kincseit ránk árasztani.
IX. A harmadik mód, mely szerint Isten atyai szeretetének jótéteményét az emberi nemre halmozza.
Nagy fontossággal bír tehát Istennek az emberi nem iránt való kiváló szeretete és oltalma kitüntetésére a teremtés és kormányzás. Mindazonáltal az emberiség megváltásának műve annyira kitűnik e két előbbi felett, hogy legkegyelmesebb Istenünk és Atyánk végtelen jóságát irántunk ezen harmadik jótéteménynyel túláradó módon kimutatta. Tudassa tehát a lelkész lelki gyermekeivel és vésse szÍvükbe Istennek eme legmagasztosabb szeretetét irántunk, hogy megértsék, miként a megváltás által csodálatos módon Isten fiaivá lettek:[5] „mert hatalmat adott nekik,” úgymond
