nyíltan tiltatnak, a miket a hatodik és hetedik parancs kifejtve nem tilt. Így például: a hetedik parancs megtiltotta, hogy valaki a másét igazságtalanul megkívánja, vagy elragadni törekedjék; ez pedig tiltja, hogy semmikép se kívánja, habár jogosan és törvényesen hozzá juthatna ahhoz, a minek elnyeréséből felebarátjának kára következhetik.
IV. Mily nagy jótéteménye Istennek az, a miben e törvény parancsa által részesülünk?
De mielőtt a parancs megmagyarázásához fognánk, mindenek előtt arra kell figyelmeztetni a híveket: hogy e parancs nemcsak arra tanít, hogy vágyainkat fékezzük, hanem hogy Istennek hozzánk való végtelen kegyességét is ismerjük meg. Mert midőn a törvény fönebbi parancsaival mintegy némi védő eszközökkel ruházott fel bennünket, nehogy valaki magunkat vagy a mienket megsértse: e. parancs hozzáadásával főkép arról akart gondoskodni, nehogy kívánságainkkal mi magunk sértsük meg magunkat; a mi könnyen megtörténhetik, ha mindent megkívánhatnánk és óhajthatnánk. Tehát ezen, a megkívánást tiltó törvénynyel Isten arról gondoskodott, hogy a kívánságok ingerei, a melyek bennünket minden ártalmasra szoktak izgatni, e törvény ereje által némiképpen elfojtatván, kevésbé zaklassanak bennünket és így a kívánságok azon alkalmatlan ösztönzésétől menten több időnk legyen az áhítat és vallás ama sok és nagy kötelmeinek teljesítésére, a melyekkel magának Istennek tartozunk.
V. Az isteni és emberi törvényeknek mily különbsége tűnik ki e két parancsból?
De nemcsak arra tanít bennünket e törvény, hanem azt is kimutatja, hogy Isten törvénye olyan, a melyet nemcsak a kötelességek külső teljesítése által, hanem a szív benső érzelmével is meg kell tartanunk. Az isteni s emberi törvények között levő különbség abban áll, hogy ezek megelégesznek a külső dolgokkal, azok pedig, mivel Isten a szívet vizsgálja, magának a szívnek szeplőtlen és őszinte tisztaságát és romlatlanságát is kívánják. Tehát az isteni törvény olyan, mint a tükör, a melyben természetünk fogyatkozásait szemléljük. Azért mondotta az
