magva a rossz kívánság; a kiket ez tüzel, azok hanyatt-homlok rohannak a gaztettek és a bűnök minden nemébe. Ezeket szem előtt tartván, mind a plébános szorgalmasabban fogja előadni azokat, a melyek következnek, mind pedig a hívek figyelmesebben fogják őt meghallgatni.
II. Hogyan különbözik egymástól e két parancs?
Jóllehet, e két parancsot egybekapcsoltok, azért, mivel tárgyuk nem elütő és egyképpen is elő lehet adni: mindazáltal a plébános majd ösztönözve, majd intve úgy tárgyalhatja azokat együttesen, mint külön, a mint neki alkalmasabbnak látszik. Ha pedig a tíz parancs fejtegetéséhez fog, mutassa ki, miben áll a különbség e két parancs között és miben különbözik egyik kívánság a másiktól; a mely különbséget sz. Ágoston[1] Mózes II. könyvéről való kérdések czímű könyvében kifejti. Mert ezek egyike csak azt tekinti, a mi hasznos, a mi előnyös; a másika testi kéjre és gyönyörökre törekszik. Ha tehát valaki birtokot vagy házat kíván meg, az inkább nyereséget és hasznot, mint gyönyört hajhász; ha pedig másnak feleségét kívánja meg, akkor nem a haszon, hanem a kéjvágy tüzeli.
III. Valljon a hatodik és hetedik parancs kifejezte-e eléggé azt, a mi e két utolsóban foglaltatik?
E parancsok azonban kétféleképpen voltak szükségesek; először, hogy a hatodik és hetedik parancs értelmét kifejtsék. Mert, noha a természetes ész is belátja, hogy a házasságtörés tilalma egyúttal a más felesége bírásának kívánságát is tiltja, (mert, ha szabad volna megkívánni, bírni is szabad volna) mindazáltal a zsidók közül igen sokan, a bűntől elvakíttatva, nem juthattak azon meggyőződésre, hogy higyjék, miszerint az Isten megtiltotta; sőt még Isten eme törvényének hozása és kihirdetése után is sokan, – a kik a törvény magyarázóinak tartották magokat, – ezen hibában szenvedtek. A mit világosan kifejeznek az Úr ama szavai sz. Máténál:[2] „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: ne paráználkodjál; én pedig mondom nektek,” stb. Másodszor szükséges e két parancs, mivel némelyek megkülönböztetve és
