atyjafiának: rákká, méltó a főtörvényszékre; a ki pedig mondja: bolond, méltó a gehenna tüzére.”
XII. Hogyan vétkezik, vagy nem vétkezik valaki a harag által?
Mely szavakból világos, hogy, a ki felebarátjára neheztel, habár a haragot szívébe zárva tartja is, nem ment a vétektől: a ki pedig haragjának valamely jelét adja, az súlyosan vétkezik: de sokkal inkább vétkezik az, a ki felebarátjával keményen bánni, sőt azt szidalmazni nem átalja. Ez pedig akkor áll, midőn neki a haragra semmi oka sincs. Mert az Isten és törvények által megengedett ok a haragra az, ha azokat, kik uralmunk és hatalmunk alatt vannak, büntetjük, midőn okot adnak rá. Mert a keresztény ember haragjának nem a testi érzékekből, hanem a Szentlélektől kell erednie, mert illő, hogy „a Szentlélek templomai[1]” legyünk, kikben Jézus Krisztus lakik.
XIII. Hogyan tartják meg az emberek e törvényt tökéletesen, s mily sokan vétkeznek ellene?
Ezenkívül még sokat tanított az Ur, a mi e törvény tökéletes megtartásához tartozik: milyenek:[2] „Ne álljatok ellene a gonosznak; hanem a ki megüti jobb arczodat, fordítsd neki a másikat is, és annak, ki veled pörbe akar szállani és köntösödet elvenni, engedd neki a palástot is, és ha valaki téged kényszerít ezer lépésnyire, menj el vele még kétannyira.” A már felsoroltakból észre lehet venni, mily hajlandók az emberek azon vétkekre, melyeket e parancs tilt, s mily sokan találtatnak, kik, ha kézzel nem is, de szivökben gyilkosságot követnek el.
XIV. Mennyire kárhoztatja Isten a szentirásban a gyilkosságot.
S minthogy ezen veszélyes betegség ellen a szentírásban gyógyszerek rendeltettek, a plébános kötelessége azokra a híveket szorgalmasan megtanítani; melyek közt leghathatósabb az, hogy megértsék, mily iszonyú bűn a gyilkosság. A mi kitűnik a szentírásnak igen sok és nyomós bizonyítékából. Mert a szentírásban[3]
