a törvény e parancsában nem foglaltatnak; ezek kivételével a többi mind tiltatik, akár a gyilkost, akár azt, ki meggyilkoltatik, vagy a meggyilkolás módját tekintjük is.
IX. Senkinek sem szabad magán tekintélyénél fogva ölni.
Mert a mi azokat illeti, kik gyilkosságot követnek el, egyáltalán senki sincs kivéve, sem a gazdagok, sem a hatalmas emberek, sem az urak, sem a szülők, hanem minden szemelyválogatás és különbség nélkül mindenkinek tiltatik az ölés.
X. Nincs senki, kire e törvény védelme ki ne terjedne.
Ha pedig azokat tekintjük, a kiket meggyilkolnák, e törvény mindenkire kiterjed: s nincs oly alacsony és megvetett sorsú ember, ki e törvény védelme alatt nem állana. De önmagát megölni sem szabad senkinek is, mivel élete fölött senki oly hatalommal nem bír, hogy magát önkénye szerint megölhesse; azért e törvény szavai nem azt tiltják: „Mást meg ne ölj,” hanem egyszerűen: „Ne ölj.”
XI. Hányfélekép történik e parancs megszegése?
Ha pedig a gyilkosság elkövetésének sokféle módját tekintjük, egy sincs kivéve. Mert nem egyedül sajátkezüleg, késsel, kővel, bottal vagy kötéllel és méreggel nem szabad senkinek valakit életétől megfosztani, hanem tanácsosai, közbenjárással, segítséggel vagy bármily más módon is általában tiltatik azt tennie. E tekintetben szerfölött nagy volt a zsidóknak keményfejűsége és oktalansága, kik azt hívók, hogy e parancsot megtartják, csak kezeiket tartsák vissza a gyilkolástól. De a keresztény embernek, ki Krisztus magyarázatából tudja, hogy e törvény szellemi, mely t. i. parancsolja, hogy ne csak kezeink legyenek tiszták, hanem lelkünk is szeplőtlen és feddhetlen legyen, éppen nem elégséges az, a mivel azok bőven eleget tenni véltek; mert az evangéliumból tudjuk, hogy még haragudni sem szabad senkire, mert így szól az Ur[1] „Én pedig mondom nektek, hogy minden, a ki atyjafiára haragszik, méltó az ítéletre: a ki pedig mondja
- ↑ Mát. 5, 22.
