az emberek a munkát végzik. E parancs szelleme tehát arra is czéloz, hogy, mivel Isten akarja, hogy az emberek a marhákat a munkától megkíméljék, bizonyára annál inkább kell őrízködniök, nehogy embertelenül bánjanak azokkal, mint a melyeknek segítségével és munkásságával élnek.
XXV. Miféle cselekedetekben kell főkép gyakorolniok magokat a keresztényeknek ünnepnapokon?
Azt se mulaszsza el a lelkipásztor szorgalmasan kifejteni, mely dolgokkal és cselekedetekkel kell a keresztényeknek ünnepeken foglalkozniuk. Ilyenek: hogy Isten házába menjünk, s ott valódi s áhitatos lelki figyelemmel legyünk jelen a szent miseáldozaton, az egyház isteni szentségeit, melyek üdvösségünkre rendeltettek, lelki sebeink orvoslására gyakran használjuk. Mert a keresztény embernek semmi sem lehet hasznosabb és üdvösebb, mint ha bűneit a papnak gyakran meggyónja; a mire buzdíthatja a népet a lelkipásztor, azokból vevőn ennek megmutatására módot és okokat, a mik a peniteneziatartás szentségéről a maga helyén előadattak és meghagyattak. Ne is egyedül csak az ezen szentséghez való javulásra buzdítsa a népet, hanem szorgosan és gyakran intse arra is, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentséget gyakran magokhoz vegyék. Továbbá figyelmesen és szorgalmasan kell a híveknek szent beszédet hallgatniok: mert mi sem illetlenebb s valóban mi sem oly méltatlan, mint Krisztus igéjét megvetni, vagy hanyagul hallgatni. Nem különben ismételve és buzgón imádkozzanak, az Istent énekekkel dicsérjék a hívek, s tő gondjuk legyen, hogy mindazt, a mi a keresztény életre tartozik, szorgalmasan megtanulják, és serényen gyakorolják magokat azon kötelességekben, melyek a jámborsághoz tartoznak, a szegények és szükölködőknek alamizsnát osztogatva, a betegeket látogatva, a szomorúakat s fajdalomtól lesujtottakat jámborul vigasztalva. Mert miként szent Jakabnál[1] Írva van: „A tiszta és szeplőtelen isteni tisztelet az Isten s Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat s özvegyeket az ő szorongatásaikban.“ A mondottakból könnyen kivehető, hogy miket lehet e parancs ellen elkövetni.
- ↑ Sz. Jak. 1, 27.
