XXVI. Miért volt szükséges bizonyos napokat az isteni tiszteletre rendelni?
Továbbá a plébánosnak legyen gondja arra is, hogy mintegy kéznél legyenek az okok és érvek, melyekkel főkép arra indítsa a népet, hogy a parancsot a legnagyobb buzgalommal és pontos szorgalommal megtartsa. Erre nézve legtöbbet ér az, ha a nép elismeri, sőt belátja, mily méltó és észszerű, hogy bizonyos meghatározott napjaink legyenek, melyeket egészen Isten tiszteletére fordítsunk, s Urunkat, a kitől végtelen és számtalan jótéteményeket vettünk, megismerjük, tiszteljük és magasztaljuk. Mert ha megparancsolta volna, hogy neki naponkint vallásos tiszteletet adjunk, nemde velünk közlött legnagyobb és számtalan jótéteményeihez képest mindenkép rajta kellene lennünk, hogy parancsának serény és készséges szívvel engedelmeskedjünk? Mivel pedig most az ő tiszteletére csak kevés nap van rendelve, nincs ok, miért lennénk e kötelesség teljesítésében, melyet a legsúlyosabb vétek nélkül elmulasztanunk nem lehet, hanyagok és tunyák.
XXVII. Mily haszon háramlik azokra, kik e parancsot serényen teljesítik?
Továbbá mutassa meg a plébános, mily nagy e parancs hatása, mivel azok, kik azt kellően megtartják, Isten színe előtt járni s vele társalogni látszanak. Mert valamint akkor, midőn imádkozunk. Isten felségét szemléljük és vele beszélünk: úgy a lelki tanításokat hallgatva Isten szavát halljuk, mely füleinkbe jut azok által, a kik az isteni dolgokról jámborul és szentül szónokolnak: s az oltár áldozatában jelenlevő Krisztus Urunkat imádjuk. E hasznokban pedig leginkább azok részesülnek, kik e parancsot szorgalmasan megtartják.
XXVIII. Mit kell ellenben azokról tartani, kik e törvényt egészen elhanyagolják?
A kik pedig e törvényt egészen elhanyagolják, azok, mivel Istennek és az anyaszentegyháznak nem engedelmeskednek, annak parancsára nem hallgatnak, mind Istennek, mind a szent törvényeknek ellenségei: a mi kitetszik abból, hogy e
