mindenesetre kerüljük. Mert könnyen belátható, hogy minden szolgai munka tiltatik, nem azért mintha természeténél fogva illetlen vagy rósz volna, hanem mivel elménket az isteni tisztelettől, mely a parancsnak czélja, elvonja: mennyivel inkább kell tehát a híveknek a bűnt kerülniük, mely nemcsak elvonja a lelket az isteni dolgok iránti buzgalomtól, hanem Isten szeretetétől is teljesen megfoszt bennünket.
XXII. Az Isten tiszteletéhez tartozó külső cselekedetek nem tiltatnak szombaton.
Azonban azon cselekedetek és munkák, melyek az isteni tisztelethez tartoznak, nem tiltatnak, habár szolgaiak is; mintáz oltárt rendezni, a templomokat valamely ünnep miatt földisziteni stb. Azért mondá az Ur:[1] hogy a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétek nélkül vannak.
XXIII. Szükség esetén némely szolgai munkák is megengedtetnek az ünnepeken.
E törvény még azon dolgok teljesítését sem tiltja, melyekből, ha az ünnep miatt elmulasztatnának, kár háramlanék reánk; miként ilyeneket az egyházi törvények is megengednek. Hogy sok mást is szabad tenni ünnepeken, kijelentette az Ur az evangéliumban, miket a lelkipásztor sz. Máté- és Jánosnál könnyen feltalálhat.
XXIV. Miért akarta az Ur, hogy a vonósmarhák nyugodjanak?
Hogy pedig semmi se mellőztessék, a minek végzése a szombatnak megszentelését gátolná, a vonósmarhákról is említés tétetett; mert az állatoknak e neme akadályozza az embereket a szombat megszentelésében. Mert ha szombat napon valamely munkának végzésére vonósmarha használata kívántatik, ahhoz az ember segítsége is szükséges, ki a vonósmarhát igazgassa; mert az maga nem végezheti a munkát, hanem az embernek, ki azt véghezviszi, segítségére szolgál. Ámde e napon senkinek sem szabad dolgoznia, tehát a barmoknak sem, melyeknek segítségével
- ↑ Mát. 12, 5.
