XIX. Miért járultak a keresztényeknél a vasárnaphoz más ünnepek?
Azonban az egyház keletkezésétől s a következő időkben az apostolok és szent eleink más ünnepeket is rendeltek, hogy Isten jótéteményeinek emléke buzgó és szent tiszteletben tartassák. Azok között legnevezetesebbek azon napok, a melyek megváltásunk titkainak emlékére szenteltettek: továbbá, a melyek a boldogságos szűz anyának, az apostolok és vértanuknak s a Krisztussal uralkodó többi szenteknek vannak szentelve; kiknek győzelmében Isten jósága és hatalma dicsőittetik, neki köteles tisztelet adatik, s a hívő nép az ő követésökre buzdittatik.
XX. Hogyan ösztönöz e parancs a henyélés kerülésére?
S minthogy e parancs megtartására nagy hatással bír annak azon része, mely e szavakban van kifejezve: „Hat nap munkálkodjál, a hetedik nap pedig Isten szombatja:” a plébános ama részt szorgalmasan megmagyarázni tartozik. Mert e szavakból kivehető, hogy a híveket inteni kell, hogy élőtöket tétlenségben ás restségben ne töltsék, hanem inkább megemlékezvén az apostol szaváról[1] igyekezzenek dolgaikban eljárni és kezeikkel munkálkodni, amint ő parancsolta. Ezenkívül a parancsban azt parancsolja az Ur, hogy hat nap alatt dolgainkat végezni iparkodjunk; nehogy azokból, miket a hétnek más napjain kellene megtennünk és elvégeznünk, valamit az ünnepre halaszszunk s így lelkünket az isteni dolgokra irányuló gondosságtól és buzgóságtól elvonjuk.
XXI. Mi van tiltva fökép az ünnepeken?
Azután a parancs harmadik részét kell kifejteni, mely némileg leírja, miként kell a szombatot megszentelnünk: főkép pedig kifejti, mily cselekedetek vannak e napon tiltva. Azért mondja az Ur: „Ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad és leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény, ki kapudon belül vagyon.” Mely szavak első sorban arra oktatnak bennünket, hogy mindazt, a mi az isteni tiszteletet gátolja,
- ↑ I. Tessz. 4, 11.
