jelent. Azért szombatozni magyarul annyit tesz, mint megszűnni s megnyugodni, mely értelemben a szombat névvel a „hetedik nap” jelöltetett; mivel „Isten” elvégezvén s befejezvén a világegyetemet. minden művétől, melyet tett, „megnyugodott;” igy nevezi e napot az Ur Mózes II. könyvében.[1] Utóbb pedig nemcsak a hetedik nap, hanem annak méltósága miatt maga a hét is e néven neveztetett: ez értelemben monda a farizeus szent Lukácsnál:[2] „kétszer böjtölök hetenkint.” Ennyit a szombat jelentéséről.
X. Mily értelemben mondjuk, hogy a hívek a szombatot megszentelik?
A szombat megszentelése, a szentirásban a testi munkáktól és foglalkozásoktól váló szünetet jelent, miként világosan kiderül a parancs következő szavaiból: „Ne tégy semmi dolgot.” De nem egyedül ezt jelenti; mert különben elég lett volna Mózes V. könyvében[3] azt mondani: „Tartsd meg a szombat napot;” hanem, mivel ugyanott hozzá adatik: „hogy azt megszenteljed,” e szó mutatja, hogy a szombat vallási és istenes cselekedetekre és szent foglalkozásokra szentelt nap. Azért a szombat napot teljesen és tökéletesen úgy üljük meg, ha ájtatossági és vallási tartozásainkat Isten iránt lerójjuk: ez az igazi „szombat,” melyet Izaiás[4] „gyönyörűségnek nevez, minthogy az ünnepek az Urnak s a jámbor embereknek mintegy gyönyörűségeik. Azért, ha a szombatnak vallásos és szent tiszteletéhez az irgalmasság cselekedetei járulnak, bizonyára sok és nagy lesz a jutalom, melyben ezért részesülnek.
XI. Mi a fönnebbi szavak igazi értelme?
Tehát e parancs valódi és tulajdon értelme arra czéloz, hogy az ember mind testileg, mind lelkileg elkészülve legyen, hogy bizonyos meghatározott időben a testi foglalkozás és munkával felhagyva, Istent ájtatosan tisztelje és imádja.
XII. Mit jelent a parancs második része?
A parancs második része pedig azt jelenti, hogy a hetedik
