az első szenteltessék az isteni tiszteletre, melyet az Ur napjának neveztek. Mert sz. János[1] is az „Ur napját” említi a Titkos Jelenések könyvében; az apostol[2] is „a hét első napjára”, mely, mint aranyszájú szent János értelmezi[3] a vasárnap, rendelte az alamizsnaszedést, hogy megértsük, mikép a vasárnap már akkor megünnepeltetett az egyházban. Hogy pedig a hívek tudják, mit kelljen az nap tenniük s mely cselekedetektől tartózkodniok, szükséges, hogy a plebános az egész parancsot, mely helyesen négy részre osztható, szorgalmasan szóról-szóra magyarázza meg.
VIII. Mi hagyatik meg itt általában e szóval: „Megemlékezzél”?
Először tehát általában adja elő, minő parancsot fejeznek ki e szavak: „Megemlékezzél, hogy a szombat napot megszenteljed”. A parancs elejére a „Megemlékezzél” szó helyesen tétetett, azért, mivel e nap megszentelése a szertartásokhoz tartozik: mire a népet figyelmeztetni kellett, mivel a természet törvénye habár tanítja, hogy istent bizonyos időben vallási szertartással kell tisztelni, mindazáltal nem határozta meg, mely napon kelljen ennek különösen történnie. Azonkívül tanítani kell a híveket, hogy azon szavakból megérthetjük, hogyan kell egész héten át dolgainkat végeznünk; úgy t. i., hogy az ünnepet mindenkor szemünk előtt tartsuk, mely napon, mivel tetteinkről és cselekedeteinkről Istennek mintegy számot kell adnunk, oly dolgokat kell végeznünk, melyeket sem Isten Ítélete nem helytelenít, sem nekünk, mint írva van,[4] „szivünk fohászkodására és furdalására” nem szolgálnak. Végre azt tanuljuk, a mit bizonyára meg kell jegyeznünk, hogy t. i. nem fognak hiányozni az alkalmak, midőn e parancsról megfeledkezünk, vagy másoknak példájától, kik azt elhanyagolják, vagy a látványosságok és mulatságok szeretetétől elcsábíttatva, mik e nap szent és vallásos megölésétől igen gyakran elvonnak bennünket. De már térjünk át arra, mi a szombat jelentése.
IX. Mit jelent a szentirásban a szombat és szombatozás?
Ha a héber szót „szombat” magyarul értelmezzük, szünetet
