V. A szertartási törvények Krisztus halálakor eltöröltetvén, a szombat is, a mennyiben szertartási volt, eltöröltetett.
Az idő pedig, melyben a szombat ünneplésének meg kellett szűnnie, ugyanaz azon idővel, mikor a többi zsidó isteni tiszteletnek és szertartásoknak meg kellett szűnniük, t. i. Krisztus halálakor. Mert azon szertartások mintegy árnyképei leven a világosság és igazságnak, szükséges volt, hogy a világosságnak és. igazságnak. Jézus Krisztusnak eljövetelével eltávolíttassanak; a miről szent Pál a (Galatákhoz [1]) — midőn a mózesi szertartás követőit korholja, — így ír: „A napokat megtartjátok és hónapokat, az időket és esztendőket: féltelek titeket, ne talán hiába munkálkodtam legyen köztetek“. Ez érlelőmben irt a Kolosszaiakhoz is.[2] Ennyit a különbségről.
VI. Hogyan egyez meg a harmadik parancs a többi kilenczczel?
Megegyez pedig e parancs a többivel nem a mód és szertartásokra nézve, hanem mivel valamit tartalmaz, a mi az erkölcsökre s a természeti törvényre vonatkozik. Mert Isten tisztelete és imádása, melyet e törvény parancsol, a természeti törvényből származik, mivel a természettől van. hogy néhány órát azokra is szenteljünk, a mik Isten tiszteletéhez tartoznak. A mi kitetszik abból, hogy minden nemzetnél bizonyos meghatározott és pedig közös szünnapokat találunk, melyek a szent és isteni dolgok végzésére voltak szentelve. Mert az embernek természeti sajátsága, hogy szükséges dolgainak végzésére bizonyos időt fordít, mint a testi nyugalomra, alvásra s egyéb ilyesfélékre: s valamint a testnek, úgy a természet ugyanazon törvényénél fogva történt, hogy a léleknek is engedjen némi időt, mikor az Istenről való elmélkedés, által fölüdüljön; s így, minthogy szükséges valamely időrész, melyben az isteni dolgokat végezzük és Istennek a köteles tiszteletet megadjuk, ez bizonyára az erkölcsi parancsokhoz tartozik.
VII. A szombat helyett a vasárnapnak megszentelését rendelték az apostolok.
Azért azt rendelték az apostolok, hogy a hét nap közöl
