apostol szavai[1] szerint maga a természet és Isten törvénye kivánja, hogy, a ki az oltárnak szolgál, az oltárról éljen: mindazáltal haszonért és nyereségért járulni az oltárhoz a legnagyobb szentségtörés, áfásokat a tisztelet és nagyravágyás vezet a papi rendbe; ismét mások azért akarnak fölszenteltetni, hogy kincsekben bővelkedjenek. A mi kitűnik abból, hogy, hacsak valamely gazdag egyházi javadalmat nem nyernek, az egyházi rendre nem is gondolnak. Ezek azok, kiket az Üdvözítő béreseknek nevez,[2] és kikről Ezekiel azt mondja:[3] „Önönmagokat legeltetik, nem a nyájat:” kiknek szemtelensége és gazsága nemcsak a papi rendre vet nagy homályt, úgy, hogy a hívek már nem is képzelhetnek valami utálatra és megvetésre méltóbbat: hanem azt is okozza, hogy magok nem nyernek mást a papságból, mint dudás az apostoli tisztből, mely örök kárhozatot hozott rá. Ellenben méltán mondhatjuk, hogy az ajtón lépnek az egyházba, kik Istentől törvényesen hivatva az egyházi tiszteket egyedül azért vállalják magukra, hogy Isten dicsőségét előmozdítsák.
V. Micsoda tekintetben kell más embereket fölülmúlniok s közülük kitűnniük azoknak, kik magokat a szent rendek által az egyháznak szentelték ?
Mindamellett ezt nem úgy kell venni, mintha ezen törvény nem szólna mindenkinek egyformán. Mert az emberek azért teremtettek, hogy Istent tiszteljék, mit különösen azon híveknek kell teljes szivükből, teljes lelkükből s minden erejükből tenniük, kik a keresztség kegyelmében részesültek. Azonban a kik az egyházi rendet fül akarják venni, kell, hogy feltegyék magokban, hogy nemcsak mindenben Isten dicsőségét fogják keresni, (mert ez mindenkinek, különösen pedig a híveknek közös kötelességük:) hanem hogy bizonyos egyházi tisztre alkalmazva, azt szentségben és igazságban teljesítsék. Mert valamint a hadseregben minden katona hódol a hadvezér parancsának, mindazáltal közöttük egyik százados, másik hadnagy, mások más tisztségeket viselnek: úgy, ámbár mindenkinek teljes erejéből kell jámborságra és ártatlanságra törekednie, miáltal Isten legjobban tiszteltetik, mégis azoknak, kik az egyházi rendbe föl vannak véve, az egyházban némely tiszteket és ténykedéseket
