kell teljesíteniük. Mert a szent áldozatot magokért és másokért bemutatják, Isten törvényét fejtegetik s annak készséggel s örömmel való megtartására intik és oktatják a híveket; a Krisztus Urunk által rendelt szentségeket, melyek minden kegyelmet megszereznek és növelnek, kiszolgáltatják: szóval a legnagyobb s legfölségesebb tisztet gyakorolják. Ezek kifejtése után fogjon a plébános azok magyarázásához, melyek e szentségnek sajátai, hogy a hívek, kik az egyházi rendbe felvétetni kívánnak, megtanulják. minemű tisztségre hivatnak és mily nagy hatalom adatott Istentől az egyházunk és szolgáinak.
VI. Hányféle az egyházi hatalom?
Kétféle: úgymint rendi s a joghatósági hatalom. A rendi hatalom Krisztus Urunk valóságos testére vonatkozik a legméltóságosabb Oltáriszentségben. A joghatósági hatalom pedig egészen Krisztus titokteljes testére vonatkozik. Mert ehhez tartozik a keresztény népet kormányozni, oktatni és az örökké tartó mennyei boldogságra vezetni.
VII. Mire terjed ki a rendi hatalom?
A rendi hatalom nemcsak az Oltáriszentség létesítésének hatalmát és erejét foglalja magában, hanem a hívek lelkét annak vételére előkészíti és méltókká teszi s mindazokat összesíti, a mik bármikép az oltáriszentséghez tartoznak. Erre nézve több bizonyítékot lehet felhozni a szentirásból, de a legjelesebb s legnyomatékosabbak azok, melyeket sz. Jánosnál[1] és szent Máténál[2] olvasunk. Krisztus Urunk ugyanis igy szól: „Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket. Vegyétek a Szentlelket; a kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és a kiknek megtartjátok, meg vannak tartva;” és: „Bizony mondom nektek, a miket megkötöztök a földön, meg lesznek kötve mennyben is; és a miket feloldoztok a földön, föl lesznek oldva mennyben is.” Ezen helyek a lelkipásztoroktól a sz. atyák tanítása s tekintélye szerint kifejtetve, az igazságot legfényesebb világosságba fogják helyezni.
