kétségesnek mutassa. Ha vagy a bűnöket nem sorjuk el, vagy a fennforgó dologtól eltérő beszédeket szövünk közbe: világos, hogy gyónásunkban eme kellék hiányzik.
LI. A gyónásnak okosnak és szemérmetesnek kell lennie.
Igen ajánlatos továbbá a dolog kifejtésében okossággal és szemérmetességgel élni. Nem kell ugyanis haszontalanul szaporítani a szavakat, hanem azt, a mi az egyes bűnök természete- és lényegéhez tartozik, röviden, szerénységgel párosult szavakkal kell előadni.
LII. A gyónás nem történhetik hírnök rogy levél utján.
Mind a gyónónak, mind a lelkiatyának szorgosan gondoskodniok kell, hogy beszédjük a gyónásban titkosan történjék. Innen van, hogy általában senkinek sem szabad bűneit meggyónni akár izenet, akár levél által, mert így már titkosat tenni semmit sem lehet.
LIII. A keresztény embernek a gyakori gyónás hasznos.
Semmi se feküdjék a híveknek annyira szivükön, mint az, hogy a bűnök gyakori meggyónása által lelküket megtisztani iparkodjanak; midőn ugyanis valakit halálos bűn terhel, mi sem lehet neki üdvösebb, a sok, életét fenyegető veszély miatt, mint bűneit azonnal meggyónni: mert, habár hosszú életet ígérhetne is valaki magának, valóban rút dolog volna akkor, midőn a testet és ruházatot oly gondosan iparkodunk szennyéből kitisztítani, legalább annyi gondot nem viselni a lélekre, hogy fényessége a vétek legrutabb szennyétől el ne homályosodjék.
LIV. Hányféle hatalommal kell e szentség kiszolgáltatójának felruházva lennie?
Szóljunk most már e szentség kiszolgáltatójáról is. Hogy az a pap, kinek rendes vagy átruházott föloldozási hatalma van, eléggé kitűnik az egyház határozatából; mert annak, a kinek e tisztet kell teljesítenie, nemcsak rendi, hanem joghatósági hatalommal is kell bírnia. E tisztről jeles bizonyságot szolgáltatnak
