bűn gonoszságát nagy mértékben nem növelik, azokat vétek nélkül el lehet hallgatni.
XLVIII. Azon gyónást, melyben valaki valamely halálos bűnt szándékosan elhallgatott, ismételni kell.
A gyónáshoz annyira szükséges, hogy teljes és egész legyen — amint előbb mondottuk — hogy az, a ki azok közöl, a miket elő kell számlálni, egyeseket szántszándékkal elhallgat és csak némelyeket gyónik meg: nemcsak semmi hasznot nem húz a gyónásból, hanem azonfelül uj bűnnel is terheli magát. Nem is lehet a bűnök ilyen elsorolását a szentség természetével biró gyónásnak nevezni; sőt a bűnösnek a gyónást ismételnie és magát azon bűnről is vádolnia kell, hogy a szentség méltóságát a gyónás tettetésével megsértette.
XLIX. A gyónást, melyből feledékenységből vagy nem vétkes gondatlanságból kimaradt valami, ismételni nem szükséges.
Ha más ok miatt volt a gyónás hiányos vagy mivel a bűnbánó némely bűnöket kifelejtett vagy mivel lelkiismeretének rejtekeit nem vizsgálta át elég pontosan, de volt akarata, hogy minden bűnét teljesen meggyónja: nem szükséges gyónását ismételnie: hanem elégséges, ha bűneit, melyekről megfeledkezett, mintán eszébe jutottak, máskor meggyónja a papnak. Erre nézve mindazáltal meg kell vizsgálnunk, vajon nem igen gondatlanul és felületesen kutattuk-e lelkiismeretünket és nem hanyagul idéztük-e vissza emlékezetünkbe az elkövetett bűnöket, úgy, hogy mintegy meglátszik, hogy azokra visszaemlékezni nem is akartunk: mert, ha ez történt, a gyónást mindenesetre meg kell újítani.
L. A gyónásnak egyszerűnek, világosnak és nyíltnak kell lennie.
Ezenkívül arra kell törekedni, hogy a gyónás világos, egyszerű és nyílt legyen, nem pedig mesterkélten összeállított, mint némelyek tesznek, kik inkább életmódjukat beszélik el, mint bűneiket gyónják meg, mert a gyónásnak olyannak kell lennie, hogy a pap előtt olyanoknak tüntessen fel bennünket, milyeneknek önmagunkat ismerjük, a bizonyost bizonyosnak, a kétségest
