„Ha valakit a kígyó, az ördög titkon megmart és más valaki tudta nélkül a bűn mérgével bemocskított, ha hallgat és bánatot nem tart, sem sebét testvére vagy orvosa előtt fölfedezni nem akarja: az orvos, ki meggyógyíthatná, nem segíthet rajta.” Ezenkívül sz. Cyprián az elesettekről mondott beszédében ugyanezt tanítja, e szavakkal: „Jóllehet, sem a bálványoknak nem áldoztak, sem iratban hitüket meg nem tagadták, minthogy mégis gondolkodtak arról, azt az Ur papjainak őszintén és igaz fájdalommal megvallva, lelki állapotukat feltárják, a lelki tehertől megszabadulnak, üdvös gyógyszert nyernek a bár kicsiny és jelentéktelen sebeikre.” Végre ez a közös véleménye és meggyőződése az összes egyházi tanítóknak.
XLVII. Midőn valaki gyónik, elő kell adnia a bűnök körülményeit is.
A gyónásban a legnagyobb gondot és szorgalmat kell kifejtenünk, minőt a legfontosabb ügyekre szoktunk fordítani és minden törekvésünket oda kell irányoznunk, hogy lelkünk sebeit meggyógyítsuk és a bűn gyökeiéit kitépjük. Nem is csupán a halálos bűnöket kell elszámlálni: hanem minden egyes bűn körülményeit is, melyek a gonoszságot vagy nagyobbítják vagy kisebbítik. Mert némely körülmények oly súlyosak, hogy a bűn halálos volta egyedül azokból tűnik ki, azért mindezeket mindig meg kell gyónni. Mert ha valaki embert ölt, ki kell fejteni, valljon az egyházi volt-e, vagy pedig világi? Hasonlóképen ha nőszeméllyel vétkezett, meg kell mondania, vajjon a házassági köteléktől szabad vagy másnak neje, rokona vagy valamely fogadalom által Istennek szentelt személy volt-e az? Mert ezek a bűnöknek különféle nemeit képezik, úgy, hogy az elsőt egyszerű paráználkodásnak, a másodikat házasságtörésnek, a harmadikat vérfertőztetésnek a negyediket pedig szentségtörésnek nevezik az egyházi tanítók. A lopás is a bűnök közé számítandó: de ha valaki egy aranyat lop, mindenesetre kisebb bűnt követ el, mint az, ki száz, kétszáz, vagy igen nagy mennyiségű aranyat, főkép pedig, ha az egyház pénzét lopta el. Ugyanez áll a hely és időre nézve is s ezekről a sok könyvből ismeretesebbek a példák, mint hogy azokat szükség volna felemlítenünk. Ezeket tehát, mint mondottuk, szükséges előadni; a melyek pedig a
