Hogy a magyar közművelődési egyletek csak magyar jellegű és irányú kultúrát terjeszthetnek: az magától értetődik. Ennélfogva tehát nem emelhető jogosult kifogás ellenük még azon okból sem, hogy működésük esetleg a magyar faj számbeli arányának megjavulását is maga után vonhatja.
Magyarosítani Magyarországon épen ugy mint románosítani vagy szlávosítani, az én nézetem szerint csak az állam hatalmával, csak erőszakkal, vagy erkölcstelen eszközökkel nem szabad; de megkísérteni és tenni azt kifogástalan erkölcsi fegyverekkel, nevezetesen a mivelődés hódító erejével: erre a czélra úgy az egyesek, mint a társulatok előtt egészen nyitva áll az út.
Ezekben kívántam röviden, igazán csak a legfőbb körvonalak odavetésével összefoglalni az 1868 óta követett nemzetiségi politikánk miben állását, — eredetét és fejlődési fokozatait.
Tagadhatatlan tény, hogy az jelentékeny eltérést mutat az 1848-ban elfogadott s 1868-ban tovább fejlesztett magyar nemzetiségi politika irányától. Nem vonható kétségbe azonban az sem, hogy ezen irányváltoztatás olyan összeköttetésben van a nemzetiségeknek ellenünk lépten-nyomon tanúsított ellenszenvével és törekvéseivel, mint az okozat az okkal, és hogy, a mint ezen munka előrészében is megjegyeztem, a logika szabályai szerint az okozatnak is az az oka, ki oka az oknak: a fenforgó esetben tehát a nemzetiségek magatartása.
Meg kell még jegyeznem, hogy azok, melyek 1868 óta e részben történtek, távolról sem tekinthe-
