És a nemzetiségek részéről a magyar nemzeti állam ellen irányult ellenséges törekvések tevékeny életműködésre indították magát a magyar társadalmat is. Pedig ki a magyar ember természetét ismeri, igazat fog adni nekem abban, hogy azt csak igen jelentékeny, csak igazi nagy érdekek és okok hozhatják ki megszokott lethargikus nyugalmából.
Hogy ezek az érdekek, ezek az okok a fenforgó esetben meg voltak és ma is megvannak, annak legvilágosabb bizonyítékait képezik az E. M. K. E., a F. M. K. E. és a D. M. K. E. egymásra következett megalakulása és ma is tartó folytonos gyarapodása és térfoglalása.
A közművelődési egyesületek eddigelé nemcsak az ellenfél támadásainak voltak legexponáltabb czéltáblái, de magukban a hivatalos körökben is rosz szemmel nézték keletkezésüket; különösen a kormány olyanforma magatartást tanúsított velük szemben, minőt szokott tanúsítani a régi erdélyi Exellencziás ur bocskoros atyafiaival szemben: nyiltan nem tagadhatta volna meg őket, tehát félénken elhúzódott tőlük, óvatosan kikerülte a velük való találkozást.
Én, a mint már megjegyeztem, azon meggyőződésben vagyok, hogy ezeket az egyleteket szintén az ellenhatás általános érzete hozta létre. Tehét keletkezésük egészen természetes és jogszerű.
De meg vagyok győződve egyszersmind arról is, hogy azoknak az egyleteknek nincs más czéljuk, mint a kultúra hódító erejével közreműködni a nemzetiségi törekvésekben rejlő veszélyes elemek leküzdésére, — akármit is mondjanak Mocsáry Lajos és társai, ha ugyan ilyenek is vannak a magyar faj kebelében.
