tanúsítanak a választási törvénynek sok részről követelt revíziója ellen.
De azon makacs törekvésekkel szemben, melyeket a nemzetiségek a magyar nyelv használatának és terjedésének megakadályozása körül kifejtettek és ma is kifejtenek: e téren is kényszerülve volt a törvényhozás némi ellensúlyokat keresni és létesiteni
Tgy jöttek létre a magyar nyelv tanítását tárgyazó népiskolai, középiskolai és óvodai törvények; melyeknek közös czélja azonban egy vonallal sem helyeztetett túl azon a határon, melyet a nyelv megtanulásának hozzáférhetővé tétele mintegy természetszerűleg kijelölt a törvényhozás különböző faktorai előtt.
Ugyanebben lelik magyarázatukat igazságügyi törvényhozásunknak az 1868-iki alaptörvény irányától némileg elterő ujabb nyelvbeli rendelkezései is.
És nem lehetetlen, hogy a területi rendezésről alkotott 1876-iki, valamint az úgynevezett telepítési törvény meghozatala is a nemzetiségeknek a nyelvhatárok szerint való elkülönítésére irányított törekvéseiben bírja egyik alapvető indokát.
Hogy a törvényhozásban nyilvánult ezen felfogásnak a kormányzat terén is érvényre kellett jutnia: az önkényt folyik a parliamentalismus természetéből. Megengedem tehát — ámbár nem tudok pozitív példákat felhozni arra —, hogy a kormány és a hatóságok egyes konkrét esetek elintézésénél némi irányzatosságot fejtettek ki a törvények alkalmazásában azért, hogy eljárásuk a nemzet általános érzületével és felfogásával összhangzásba jusson és maradjon. Meglehet, mondom. Én nem állítom; de nem is tagadom.
