»Komolyan óhajtunk méltányosak lenni . . . a közöttünk lakó más nemzetiségű honfitársaink igényei iránt s azt akarjuk, hogy necsak törvények, necsak szerződések, hanem közös érdekek, közös érzelmek egyesítsenek bennünket.*
Egészen ezen keretben mozog az 1861-iki második felirat is, mint azt ennek következő részletei bizonyítják:
»Nem tudjuk, miképpen veszélyeztethetné az egyesülés (unio) Erdély nem-magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit. Hiszen ugyanazon törvény, mely az egyesülést megállapította, Erdélyben is felszabadította a népet, kimondotta az egyenjogúságot, s a polgári és politikai jogokat a népnek minden osztályaira s nemzetiségére kiterjesztette.«....
»Mi Erdély nem-magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit szintúgy teljes mértékben fogjuk méltányolni, mint a magyarországiakét.« »Alaptalannak nyilvánítjuk azt a vádat, hogy az 1848-iki törvények Magyarország nem-magyar ajkú lakosainak nemzetiségi jogait sértették Nyelvre és nemzetiségre azok semmi újabb rendelkezést nem foglalnak magukban. . . . . Megemlittetik ugyan az V. t.-cz. 3. §-ában hogy a törvényhozás nyelve egyedül a magyar; a XV. t.-cz. 2. §-ának c) pontja alatt pedig ugyanez mondatik a megyei gyűlések tanácskozási nyelvére nézve. De mindezek nem valának új rendeletek, hanem korábbi törvényeinknek, névszerint az 1836. évi III., 1840. évi VI. és 1844. évi II. törvényczikkeknek folytonos gyakorlat által is szentesített következései.«.. »Alig van állam Európában, melynek népessége több-
