Gr. Zay részéről az állapotok felismeréséi rögtön követte a legfáradhatatlanabb tevékenység, mely valaha jó ügy mellett kifejtetett.
1840-ben az ágostai evangélikusok főfelügyelőjévé választatván meg, részint betiltotta részint szigorú ellenőrzés alá helyezte az ágostai egyházakban és iskolákban alakult pánszlávisztikus társulatokat, s hogy gyökerében orvosolhassa a már elharapózott bajt indítványozta, hogy az evangélikus ágostai és az evangélikus református hitfelekezetek egységes protestáns egyetemet állítsanak fel Budapesten.
Gr. Zaynak ezen indítványát Bernáth Zsigmond azzal egészítette ki, hogy a két felekezet egyetemes gyülései is egyesittessenek egy egységes konventté. Kossuth Lajos pedig javaslatba hozta, hogy egyszersmind egy közös egyházi hírlap kiadása is határoztassék el.
Az evangélikus reformátusok és az ágostaiaknak hazafias szellemű része Zay gróffal az élükön egész buzgalommal igyekeztek testté változtatni az üdvös igéket; sajnos azonban, hogy törekvésük a már akkor túlságosan megerősödött pánszlávok ellenállásán csakhamar hajótörést szenvedett.
Gr. Széchenyi István, ki »dus élte kincsét« egészen a magyarság megerősítésére költötte, 1842-iki akadémiai beszédében emlékezett meg először a nemzetiségi kérdésről. És ez a megemlékezés egy súlyos vád volt a magyar nemzeti nyelv ápolása mellett szorgoskodó akkori összes tényezők ellen.
A gr. Széchenyi hazafias lelkét egyszerre túlságos aggodalom szállta meg a rohamosan terjedő pán-
