csoportjában felemlítést érdemelnek különösen: a képviselő-választások és a választási ügyekben való biráskodás körüli eljárásra, a nemzetiségi törvény végrehajtása tárgyában valamint az egyházi és iskolai ügyekben tett miniszteri rendelkezésekre, a közigazgatás, a rendészet, az igazságszolgáltatás és az egyesületi szabadság terén elkövetett jogtalan hatósági cselekedetekre és a román hirlapirók üldözésére vonatkozó panaszok.
A társadalmi élet talajából származó sérelmek leginkább a magyar közmüvelődési egyletek müködésére, a románoknak nyilvános inzultálására és bántalmazására s a magyar sajtó fanatikus magatartására vonatkozó kifogásokban jutnak kifejezésre.
Nem lehet feladatom, hogy e helyen mindezen sérelmeket egyenként beható bírálat tárgyává tegyem, mert ehhez az egyes esetek összes körülményeinek teljes és tárgyilagos ismerete kívántatnék meg, mire pedig nem éppen könnyű dolog hamarjában szert tenni.
Nehány megjegyzést azonban koczkáztatnom kell azokra.
Első és legfőbb ezek között, hogy az összes sérelmek oly körökben mozognak, melyekben orvoslásuk — mennyiben az igény jogos és méltányos — semmi lényegesebb akadályba nem ütközik.
A másik megjegyzésem az, hogy a sérelmek jelentékeny részére illetéktelenül szegeztetett rá a »nemzetiségi sérelem« védjegye, mert azok egyszersmind a magyar fajhoz tartozó állampolgárok sérelmei is, s több irányban már régen folyamatba van téve az orvoslásukra vonatkozó eljárás.
