tés, a replikában pedig éppen egész sorozatai vannak felemlítve az 1848 óta keletkezett gravameneknek.
Ezek a sérelmek már nem is két-, hanem háromféle természetűek, a szerint, a mint törvényhozási, közigazgatási vagy társadalmi mozzanatokra vonatkoznak.
A törvényhozásiak között első helyen áll az erdélyi unió-törvény meghozatala.
Hogy ezen törvény az illetékes faktorok által a szokott formák megtartásával alkottatott meg, azt a románok sem vonják kétségbe. Világosan bizonyítja ezt azon tény, hogy a törvény ellen tett kifogás nem is ezen tekintetekre vonatkozik, hanem inkább azon szempont körül forog, hogy a törvényhozás annak megalkotásánál nem vette figyelembe egy nagy népgyülésnek (a balásfalvinak) határozottan kifejezett kívánatát.
Azt hiszem, hogy komolyabb megfontolás után maguk a románok is be fogják ismerni, hogy ez egy egészen tarthatatlan vadonatúj elmélet. Én azon csodálkozom leginkább, hogy az ebben nyilvánuló anarchisztikus felfogást — bár csak hangulat-keltés czéljából is — nem átallották magukévá tenni és felhasználni különösen a memorandum szerzői, kik között Ratiu dr.-ral az élükön, sok jogász-ember is foglal helyet.
A többi törvényhozási sérelmek főképpen a nemzetiségi, a közigazgatási, a választási s a magyar nyelv kötelező tanítását tárgyazó népiskolai és középiskolai törvények és a kisdedóvodai törvény ellen irányulnak.
A kormányzati eljárás köréből merített panaszok
