indulatát az egész vonalon érthetőleg kimutatja: kiáll az utcza-szögletre és zokszóval panaszkodik, hogy mi nem akarjuk kezeibe szolgáltatni mindazon fegyvereket és felszereléseket, melyeknek segítségével biztosan és mentől hamarább lerombolhatná a magyar nemzeti állam épületét. . . . Valóban nehéz szatirát nem írni erről a dologról.
Hogy a románoknak az előadottakban vázolt majdnem félszáz éves magatartása a magyar állam létele ellen intézett ellenséges és erőszakos támadás: ez alig szenvedhet kétséget. Azzal szemben tehát egész joggal folyamodhatik a magyar nemzet is az állam erejéhez, mert a fennforgó kérdésben is érvényes az ismeretes magánjogi elv, t. i. hogy: vim vi repellere licet, vagyis hogy az erőszakkal szemben az erő a jog tulajdonságait ölti magára.
Fontolják meg tehát jól a dolgot tisztelt ellenfeleink s ha további magatartásukkal oda akarnának kényszeríteni bennünket, hogy egész mértékben igénybe vegyük a rendelkezésünkre álló összes hatalmi eszközöket, jusson eszükbe, hogy: Quis est causa causae, est etiam causa causati . . .
Valóban már nagyon is elérkezett annak az ideje, hogy az uralkodó alattomos és hazug állapotok kétszínű tovább tengetése helyett minden irányban egészen tiszta és világos helyzet teremtessék.
A sérelmek második kategoriáját az 1848 respektive az 1867 utáni időkből keltezett sérelmek képezik. A memorandumban sok sérelemről tétetik emli-
