ezredéves sérelmek, szenvedések és panaszok szálaiból össze szőtt nemzeti mű- és előtörténelem a jognak minden kigondolható bizonyitékaival; a nemzeti földrajz, még nemzetibb térképekkel és elnevezésekkel és a legnemzetibb román világstatisztika az ő falrengető adatbattériáíval. (Kikerültek pedig mindezek egytől-egyig Európa legnagyobb és legjobb hirü fántázia- gyárából: a bukaresti »liga románából«. Ugyanott kaphatók még a legfinomabb román állami cigaretta-papírok keresztre feszitetett román nemzeti mártírok arczképeivel és más különlegességek.)
A processus tehát nagyon előrehaladott stádiumba jutott. . . elannyira, hogy ma jóformán nincs is több hátra belőle — a gyakorlati végrehajtás alárendelt jelentőségű epizódjánál.
Valóban, ha oly rohamosan fejlődnek a dolgok továbbra is mint eddig fejlődtek, még megeshetik, hogy szegény Lucaciunak és a szegény Ratiunak nem is lesz alkalmuk hősiesen koczkáztatni vérüket a román nemzeti szabadságért és egységért vívandó utolsó harczokban.
Az is megtörténhetik különben, hogy egyetlen kardcsapásra sem lesz szükség a czél elérése végett, mert a románok által nagylelkűen rokoni kötelékbe fogadott európai atya-fiak diplomácziai uton egyszerűen és röviden a román térképek után fogják igazitatni Európa keleti részének a románok kívánata szerint való új felosztását.
Világos ezekből, hogy a román kérdés — bár külsőleg a változott politikai exigencziákhoz képest igen sokszor új alakot öltött magára — lényegileg annak
