maradt a mi kezdettől fogva mindig volt és a mi ma is: az összes románok egyesítését tárgy ázó valóságos nemzetiségi kérdésnek.
Világos továbbá, hogy a mozgalom vezetői az ügy fejlődésének egyetlen mozzanatában sem jártak az az őszinteség útján.
A helyett, hogy mint elszánt férfiak nyíltan proklamálták volna a tulajdonképeni végczélt: minden alkalommal a polgári szabadság és egyenlőség leplével igyekeztek azt eltakarni a vizsgáló szemek elől, — oly követeléseket támasztva a jelzett czimeken a magyar állam ellen, melyeknek teljesítése ennek végleges decomponálására vezetne.
Ez és mindig csak egyedül ez lebegett és lebeg szemeik előtt ma is.
Ellenfeleinknek jelzett alakoskodása azonban, melyet a Filipescu polgármester által legújabban kiadott jelszó (tacse si facse) is megerősít, csak vigasztaló lehet reánk nézve, mert egyenesen azt jelenti, hogy maguk a vezetők sem bíznak az általuk képviselt ügy igazságában; minthogy különben nyílt sisakkal lépnének ki a küzdtérre mellette.
A nemzetiségi kérdéseknek általában véve kétféle tényező szolgálhat jogczimül: a faji és nyelvbeli egység és a történelmi jog.
Az olasz és német egység, mindkettő szemünk láttára, a faji és nyelvbeli kötelékeken, Horvát-Szla-
