Oldal:Tibád Antal - A román kérdés.djvu/23

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

első sorban pártfogolják és bátorítják a nemzetiség elvének haladását« . . . » Rögtön zárassanak be minden nemzeti iskolát, mert ezek az eszmék azok, melyeket tanitanak s ápolnak minden liceumunkban és mindkét egyetemünkön.«

Mit akarnak tehát ma a románok saját nyilatkozataik szerint bevallottan?

Ausztria-Magyarországnak monarchia szövetséggé való átalakítását, nemzetiségi alapokon. Akarják nevezetesen, hogy a mai Magyarország széttöressék hat, sőt Horvátországgal együtt talán hét államra, vagy autonom tartományra, hat, illetőleg hét egyenjogú nyelvvel a központi törvényhozásban és kormányzásban, s két, némely helyütt három egyenjogú nyelvvel az egyes államok (tartományok) törvényhozásában és kormányzatában.

És mit akarnak a románok ma a valóságban? Azt, a mit a román nemzetiségi kérdés keletkezésétől fogva a mai napig, annak minden Janisában akartak: a Passau s a Fekete-tenger, s Oderberg és az égei tenger között elnyúló területeken élő összes románoknak (melyeknek számát némi túlzással 10 millió lélekre, sőt még többre becsülik) egyetlen államtestben való összeolvasztását.

S ezen czélnak megvalósitására első lépésnek valójában mi sem lehetne alkalmasabb, mint a konfederáczió eszméje; mert ennek létesítésével egyszerre 3—4 új archimédesi pontot lehetne teremteni, melyeknek segítségével aztán gyerek-játék lenne Ausztria-Magyarországot sarkaiból kiemelni és tönkre juttatni.

Ne tessék azért rossz néven venni nekünk, hogy a vitás pontban nem az emlékirat és a replika tagadó