Szóval Lappföldön, úr és szolga, férfi és nő egyaránt meghódolt a dohánynak.
Az idegen földről jött látogatókat pipával kínálták meg ; ezzel vendégszeretetőknek adtak kifejezést.
Linné, a nagy botanikus, beszéli, hogy midőn 1741-ben, az anyaországtól, a Keleti-tenger hullámai által elszakított Oeland és Qothlaud szigeteken járt, több helyen nagy dohányfűzéreket és a kertekben dohány ültetvényeket látott.
Sőt e népeknél, a hitélet kultusának egyik tényezőjeként szerepelt a dohány; a mennyiben az elhunytaknak koporsójába tették, azon tárgyak mellé, melyek azoknak életében kedvesek voltak: a dohányzacskót, pipát és a hozzá tartozó tűzszerszámokat is.
VIII. Oroszországban.
Az európai kontinens legnagyobb kiterjedésű birodalmába, Oroszországba a dohány szintén tengeri uton jutott el.
Az angol tengerészek és kereskedők mutatták be, ez ismeretlen vendéget az Oroszbirodalom alattvalóinak, körűlbelűl a XVI. század vége felé.
A dolog így történt: VI. Eduárd angol király uralkodása alatt, 1553. évben, Londonban egy társaság keletkezett, mely feladatáúl tűzte ki, az ismeretlen földrészek fölfödözését és a kereskedelemnek nagyobb mérvben való kiterjesztését.
E társaság: „kereskedők vállalkozó társulata" nevét vette föl.
E társulat két hajót szerelt föl, melyeknek egyikét Sir Hugh Willongby, a másikat pedig Richard Chuncelour vezetésére bízta.
Mindkét hajó éjszakfelé vitorlázott, hogy a Fehér-tengerbe juthasson; azonban csak az egyik hajó érte el a kitűzött czélt, mert a Sir Hugh Willongby hajója a Lappföld tájékán tengeri viharnak esett áldozatul.
Chancelour hajója minden nagyobb baj nélkűl, megérkezett a Fehér-tengerbe és Archangel városánál horgonyt vetve kitelelt.
Chancelour a tovább utazhatást megakasztó télnek, hó viharos napjait sem akarta tétlenségben eltölteni; azért utra kelt, hogy Moszkvában, II. Iván czár trónja előtt tiszteletének és hódolatának adjon kifejezést. A czár a legnyájasabban fogadta őt és udvaránál tartotta hosszabb ideig.
