környékén, Gelderlandban, de kivált a folyók és folyamok mellett, virágzó dohány-ültetvények, melyek a honi fogyasztásnak teljesen eleget tettek és jövedelmező gazdasági ágat képeztek.
Belgiumban a dohány hasonló sikereket aratott; a fogyasztók száma itt is napról-napra növekedett.
A tenger hullámai által évezredek óta nyaldosott és kicsipkézett szegélyű Svédország és Norvégia sem zárkózott el a dohányzás befogadása elől.
A XVII. század elején, angol tengerészek voltak e szokás terjesztői és meghonosítói.
Sokkal erősebb gyökeret vert már a különböző nemzetek és népek természetében, hogy sem azt onnét akár jó akaratú intésekkel, akár karhatalommal vagy erőszakkal ki lehetett volna tépni !
Gusztáv Adolf uralkodása alatt, a dohányzás szigorúan el vala tiltva; de itt is a tilalom csak arra való volt, hogy azt kijátszák, mert titokban, mint a sima tükrű tóba dobott kő okozta hullám-gyűrű folyton terjed, míg a víz szélét el nem éri: így terjedt el e szokás itt is minden rendű és rangúak között.
De azért, ha valakit tetten értek, annak bűnhődnie kellett.
Így járt a többek között egy paraszt-ember, a kit rajta kaptak, midőn az Úr-vacsora vétele előtt egy pipadohányt kiszítt; ezért nyilványos vezeklésre ítéltetett.
A XVII. század vége felé már Lappföld is meghódolt a dohánynak.
Igaz ugyan, hogy még 1673-ban — a mint Schaeffer említi — nem volt mindennapi a dohányzás; még ez időben a lappok, csak ünnep- és vasárnapokon, továbbá vendégségeken és lakodalmakon szoktak rágyújtani.
De már 1680-ban, tehát rövid hét év alatt, annyira közönségessé vált a dohány használata, a mint ezt Regnard beszéli, hogy már nemcsak a férfiak füstöltek és bagóztak, hanem az asszonyok is dohányoztak.
A lappok öltözékének kiegészítő részét képezi az öv és az ehhez kötött zacskó, melyben dohány, egy vasból készült kis pipa, tűzszerszám tartatik; e mellett még egy kanál továbbá egy fából-készült ívó edény látható.
