dohányból tégla alakú pastillákat készítettek és azokat szagolgatták, melyeknek neve „bonbons de tabac" volt.
A hírhedt nevű Pompadour asszony saját találmányú pastillái igen nevezetesek voltak, melyeket „Essence du tabac Pompadour pour corriger la memoire" néven ismert az előkelő hölgyvilág.
A dohányzás Párisban XIII. Lajos uralkodása idejében, tehát'a XVII. század kezdetén kezdett elterjedni.
Az Antillák meghódítás után (1626-ban) innét hozták a szükséges mennyiségű dohányt. 1635-ben betiltatott annak nyílványos elárusítása. A gyógyszertárakba, az officinalis növények sorába került vissza; csak orvosi rendeletre lehetett innét is hozzá jutni.
E szigoru rendeletet XIV. Lajos visszavonta; így a dohányzás ismét lábra kapott és rendkívűl gyorsan terjedt; kivált a tengerészeknél és a katonaságnál.
Bart János, a hírneves tengerész, a ki Nyugot-Indiában igen hosszú ideig szolgált, s a királynál nagy kegyben állott: annyira rabja volt a dohányzásnak, hogy gyakran a színházban sőt a királyi udvarban is, hosszú szárú pipával jelent meg.
A katonaságnál minden ember megkapta a maga dohány adagját.
Louvois ministernek, 1665-ben, szemére hányták, hogy a hollandiai hadjárat alkalmával, a hadsereget jobban ellátta dohánynyal, mint kenyérrel; talán — úgymond — a kanadai indiánoktól tanúlta, hogy a dohány még az éhséget is lecsillapítja !
Most már nem félhetett a dohány, hogy kegyvesztés esetén számüzetésre ítélik; mert ha mint gyógyfű elvesztené is értékét, megmarad még neki a másik, az élvezeti alkalmazása, melyről az emberiség alig tudna lemondani!
III. Németország és Svajczban.
A dohány Németországba és Svajczba teljes inkognitó- ban jutott el.
A dolog így történt; Occo Adolf, Augsburg városának hírneves physicusa, a Pharmacopoéa Augusta szerzője; a Rhebarbara első ismerője és alkalmazója: szárított dohány leveleket kapott 1565. évben, Francziaországban élő egyik barátjától, Ő előtte e növény teljesen ismeretlen volt;
