Utat tört magának és behatolt a dohány, még a magas rangu nők szalonjaiba is; a kik kis czigaretták illatos füstje nélkűl, a'ig tölthették volna el az időt, üres, tartalom nélkül szükölködő csevegéssel, kellemesen.
A fogyasztás sokkal nagyobb volt, hogy sem azt Spanyolország és Portugallia honi termesztménye által kielégíthette volna: azért az amerikai gyarmatokból kellett a szükségelt mennyiséget pótolni.
Portugalliában, a későbbi időkben a tobákolás jutott túlsúlyra.
Hogy mily nélkülözhetetlen a portugallinak a tobák, azt bizonyíja a történelemnek az a följegyzése, mely szerint VI. Alfonz portugalli király akkor, midőn az angol segédsereg egy ütközetet megnyert: minden egyes katonának két font tobákot adatott ajándékba.
Ha a portugalli házaspár elveszti tobák-szelenczéjét, csaknem kétségbe esik bújában. A koldus nem kenyeret vagy pénzt, hanem tobákot kér szegény lelkének.
A síró gyermeket édes anyja, azzal hallgattatja el, hogy orrát ,tele tömi tobákkal.
Óriási forgalomnak és jövedelemnek lett forrása a dohánytermelés.
A dohánygyárak keletkezésének és monopoliumoknak eszméje: ezen óriási kelendőségnek a szüleménye.
A finomabb fajta szivarok, VII. Ferdinánd spanyol király nevéről, ki szintén szenvedélyes dohányzó volt, kapták, a még ma is élő „regalia" nevöket.
De a spanyolok nem csak szenvedélyes dohányzók, hanem egyúttal tobákolók is voltak.'—- Szevillában létesűlt az első tobák-gyár, melyben a híres „ppanyol-tobákot" gyártották. Az öszvérek által hajtott ' kerekek, a száraz dohány leveleket finom lisztté őrölték, melyet aatán ockerföld porával, mely Murczia tartományban bőven van, elegyítve hozták a forgalomba.
A spanyol, vagy fekete tobák; murczi nevét, hihetőleg a Murczia tartománytól vette, mely Spanyolországnak, egykor a mórok idejében, egyik legnevezetesebb részét képezte, a Földközi tenger mellett.
Hogy Portugallia fővárosában, Lisszabonban is meghonosult ez időtájban a dohány, az több, mint valószínü. Már csak azon oknál fogva is, hogy az Amerikából visszatérő hajósok
