jelentékeny szerep jutott e növénynek, amennyiben ennek füstje vidámságot kelt szivökben; kellemes bódultságba és végre édes alvásba ejti őket. Az ily alvás közben keletkezett álomképeket: tulvilági kijelentéseknek veszik.
Végül hozzá teszi, hogy a cohoba zöld leveleit valósággal csodahatású gyógyító erejünek tartják az indiánok és ezért igen sokféle baj orvoslására használják is.
A Nyugot-indiai szigeteken termelt dohányról még Benzqni is adott ismertetést, aki 1544—1555-ig Haiti, Guba és Új- Hispania szigeteket beutazta, hihetőleg üzleti szempontból.
De mint e tárgyban nem szakember, csak annyit mond a dohányról, hogy ez nád magasságot ér el, a levelei pedig nagyobbak a diófa leveleinél.
Nagy becsben áll e növény az indiánoknál, a miért is igen nagy szorgalommal és gondossággal tenyésztik. A leveleit, ha kellő nagyságot elértek, leszedik, kisebb csomókba kötve a kéménybe, (valószínű csak szellős helyre) akasztják, szárítás végett.
Ha élvezni akarják, egyes leveleket összegöngyölítnek és egyik végét a tekercsnek szájukba véve, a másikat meggyújtják és igy szívják, addig míg teljesen elkábulva földre esnek, s mint holtak egészen érzéketlenül feküsznek.
Azon kívül az indiánok, a dohány füstjével betegeket is gyógyítanak, oly formán, hogy a beteg kunyhóját dohány- nyal tele füstölik.
Walther Raleigh, ki 1595—96-ban Nyugot-indiai szigeteken utazva, eljutott Sz.-Lucia szigetre is, hol szintén virágzó dohány ültetvényeket talált.
E sziget lakói kannibalok, mindazon által megígérték neki, hogy annyi dohányt fognak hozni, a mennyire szüksége lesz. — De ígéretök teljesítését napról-napra halasztgatták, mialatt alkalmas pillanatot lestek, hogy bennünket tőrbe ejtsenek és ha lehet fölfaljanak, amint ezt nem sokkal ezelőtt egy franczia hajó népségével cselekedték.
E karaibiták a dohányt „fouly vagy foly"-nak nevezék.
Az e korbeli utazók egybehangzó állítása szerint, a dohány a Nagy- és Kis-Antillák összes szigetein, mint művelés alatt levő és általános használatnak örvendő kultivált növény: mindenütt el volt terjedve.
